A szabadság szent igéi [antikvár]

„Hozzád jövünk, népek ura, földnek ura, mennynek ura! Nemzeti ünnepet szentelve dicsőítésedre, jövünk Te hozzád ma, megújult nemzet-életünk évnapján; a' napon, mellyet Te választottál, Te rendeltél, hogy lenne ez a' magyar nép között elfogyhatatlan emlékezetben nemzetségről nemzetségre." Szoboszlai Pap István püspök imádkozott ekképpen 1849. március 15-én a debreceni Nagytemplomban, annak az ünnepnek az első évfordulóján, amelynek jelentősége mélységesen beivódott a magyarság tudatába. Mert a nemzet számára a függetlenséget szimbolizálja, a szuverenitásra törekvést, az önálló államiságot, a szabadságeszmények megtestesülését, a sajtó-, szólás-, lelkiismereti és vallásszabadságot, a kiváltságrendszer eltörlését és számlálhatatlanul sok további értéket. A jobbágyfelszabadítás a lakosság négyötödének hozta meg a személyes szabadságot. Március 15. gondolatköréhez kapcsolódik a modernizáció óhajtása, az alkotmányos parlamentáris rendszer is, mintegy az előző kívánalmak biztosítékaként. Amikor valamelyik szabadságjog vagy 48-hoz kapcsolódó célkitűzés csorbát szenvedett, az ország népe reflexszerűen nyomban március 15-ét emlegette, ezekhez a hagyományokhoz fordult. Valóra vált, amit a tiszántúli püspök megfogalmazott: a magyar nép között 1848/49 „elfogyhatatlan emlékezetben" maradt nemzedékről nemzedékre. 1849 első öt hónapja az „ideiglenes főváros", Debrecen történetének is kiemelkedőjelentőségű időszaka volt. Az Alföldi Hírlap 1849. január 7-i számában közölte a kormány nevében Kossuth Debrecen népéhez intézett kiáltványát, melyet az ország minden részén felolvastak: „e törzsgyökeres magyar város köréből fog Magyarország megmentetni ... íme én a nemzet nevében Debreczen városát, a magyar szabadság őr városának nyilatkoztatom, s az országgyűlést és kormányt a debreczeniek becsület érzésének sziklájára helyezem." Összességében elmondható, hogy a város rászolgált a bizalomra, pedig szinte erejét meghaladó feladatot vállalt, amikor az országgyűlés, a kormányhivatalok működését, menekültek és katonák elszállásolását, ellátását, emberek és hadianyagok tömegének szállítását kellett biztosítania. Debrecen volt azokban a hónapokban az ország ideggóca, az ellenállás és a tavaszi győzedelmes hadjárat szervező központja, politikai küzdelmek és sorsformáló döntések színhelye. A Habsburg-ház detronizálására és a Függetlenségi Nyilatkozat elfogadására ünnepi ülés keretében emlékezett a mai parlament 1999. április 14-én a debreceni Nagytemplomban. A másfél százados évfordulón ünnepségeket tartottak sok helyen, és számos könyv jelent meg az akkori eseményeket értékelve.