A szalontai iskolák története [antikvár]

Kölesér és Szalonta a középkorbanA törökdúlás előtti Bihar délnyugati tájait tekintve csupán a Köles és a Gyepes ér menti erdők gyarak"-jain, irtásain, valamint a némileg kimagasló szigeteken huszonkét kisbirtokosi település sorakozott,1' egymástól 5-10 kilométernyi távolságban. Közülük Kölesér mezőváros emelkedett a legnagyobb tekintélyre, mely - megerősített hely lévén -az ősi bihari várispánságnak szívét képezte."2' Fölényének bélyegét rányomta Bihar megye egész déli részére, mind polgári, mind egyházi tekintetben. A megye említett hányada még a XVI. század végén is e helységről köleséri területnek neveztetett, mely - nagy kiterjedése miatt - két részre oszlott: Nagy- és Kis-Kölesérire."3' A polgári felosztást nyomon követte az egyházi, felállítván a köleséri főesperesi kerületet."4'Minden bizonnyal ennek hatáskörébe tartozott a tőle keleti irányban 5-6 kilométerre fekvő, királyi birtokként megbízható főembereknek adományozott Zalanta.5' Helyzetét találóan jellemzi Jakó Zsigmond: A középkori Szalonta beszorulva a déli részek két legnépesebb telepe, Kölesér és Pata közé, jelentéktelen kis falu volt. A XVII. századi török pusztításnak kellett jönnie, hogy két hatalmas szomszédja romjain felemelkedhessék a délbihari magyarság legnagyobb településévé "6)Mielőtt a tragikus-szerencsés eseményről bővebben szólnék, ismerkedjünk meg - bár főbb vonásaiban - a két helység XIII-XVI. századbeli társadalmi, egyházi, iskolai helyzetével.Kölesér kialakulását legkésőbb a XI-XII. század fordulójára kell tennünk. Már az 1100-as évek végén vásárai olyan látogatottak, hogy a befolyó vám kincstári jelentőségére Imre király is felfigyelt.7' Az árucsere folyamatosságát, sőt felgyorsulását elősegítette a különös fontosságú észak-déli (Várad-Arad) és a kelet-nyugati (Belényes-Gyula) országút itteni kereszteződése.A magyar állam korábbi várszerkezetének bomlásával a gyermek IV. (Kun) László gyámjainak adományaként kerülhetett 1273-ban Kölesér a váradi püspökség és káptalan közös birtokába. Ezt követően emelhették téglából rakott templomát s azokat a - minden bizonnyal -tágas, rangos épületeket, amelyek rövidesen királyi vendégeknek adnak szállást. 1279-ben IV. László innen keltezi egyik oklevelét, majd három év múltán elűzött nejének, Anjou Izabella Erzsébetnek ugyancsak ez az erősség nyújt huzamos ideig menedéket. Joggal feltételezhető, hogy Várad ősz püspöke, Tamás, kinek itt a királyné vendége volt, alig