A szarvasi szárazmalom [antikvár]

Részlet a könyvből: "A gabonát két kő között őrölték ősidők óta: az alsó állókő és a felső mozgókő között. A legrégebbi kőpár állóköve a homorú felszínű kőlap volt, mozgóköve pedig a henger idomú zúzókő. A magot a kőlapra szórták és a zúzókővel törték meg. Több ezer éves eszköz a mozsár is, amelyben a magot bot alakú törővel zúzták össze. A mozsár kőből, égetett agyagból, vagy fából készült. Az őrlőeszközök fejlődéstörténetében jelentős állomást képvisel a kézimalom. Két kőkorongból állt: az alsó állókőből és a felső forgókőből. Kezdetben a forgókő teljes súlyával nehezedett az állókőre, ami a forgatást nagy mértékben megnehezítette. Amikor a forgókövet egy közbeiktatott tengely felső csapjára helyezték, a kövek súrlódása csökkent. Ezzel a forgatás könnyebbé vált, a teljesítmény pedig megnövekedett. A mag a forgókő nyílásán keresztül a két kő közé került és forgatás közben megőrlődött. Az őrlemény a kövek kerülete mentén és az állókő nyílásán lépett ki."