A szegedi magy. kir. állami Árpádházi Szent Erzsébet leánygimnázium harmincnyolcadik értesítője [antikvár]

Részlet a könyvből:Nyelvében él a nemzet(Módszeres értekezleten elhangzott előadás.)Irta: Bolgárné dr. Pataky ErzsébetMindig azt féltjük legjobban, amit el akarnak tőlünk venni. Tizenhat éve már, hogy elvették tőlünk, magyaroktól hazánk kétharmad részét, nem csoda tehát, ha féltjük bennmaradásunkat. Kifosztottságunkban, gyászunkban úgy érezzük, hogy meg kell mentenünk egyetlen megmaradt és legdrágább kincsünket a pusztulástól: ez a mi édes anyanyelvünk - fennmaradásunk legfőbb biztosítéka. A magyar nyelv, ez a mi ősi nemzeti örökségünk, ez még a mienk. De vigyázzunk, hogy legalább azt el ne veszítsük!És így volt ez a múltban is. A XVIII. század végén veszélyben forgott magyarságunk, amikor II. József el akarta németesíteni a nemzetet. De a nemzet föleszmélt arra az igazságra, hogy nyelvében él a nemzet. Ezzel a jelszóval tartották ébren a figyelmet a magyar nyelv iránt százévvel ezelőtt is, amikor a Napoleon ellen viselt háborúk után a nemzetiség elfojtására törekedett az elnyomó hatalom.A magyar nyelv Magyarországon századokon át a Hamupipőke szerepét játszotta és csak szerelmesei, - egy-két író és politikus harcolt a magyar nyelv ügye mellett amíg 1825-ben megalakul az Akadémia, 1830-ban megkezdi működését és a magyar nyelv művelését tűzi ki örökös főcélul. De még tovább kellett a magyar nyelvnek küzdenie jogaiért, míg végre 1843-ban törvénybe iktatták teljes jogát. Félszázados küzdelem után értük csak el azt a természetes jogunkat, hogy a saját országunkban használhattuk is a nyelvünket.