A Szegedi SzC Gábor Dénes Szakgimnáziuma és Szakközépiskolája Évkönyv 2018 [antikvár]

Előszó ^ Tisztelt Olvasó! Két évtizeddel ezelőtt, 1998-ban indult útjára és teremtett hagyományt iskolánkban a tanév eseményeit rögzítő évkönyv, amely 2011-ig minden tanévben megjelent. Nébány év kihagyás után, egy lelkes csapat munkájának eredményeként, ismét kezünkbe vehetjük az iskolai évkönyvet. Húsz év mennyi változás! A fenntartóváltásoknak köszönhetően az egykori Gábor Dénes Gimnázium, Műszaki Szakközépiskola és Kollégium ma a Szegedi SZC Gábor Dénes Szakgimnáziuma és Szakközépiskolája nevet viseli. De nem csak a nevünk változott az eltelt két évtizedben. Előbb a kollégiumot, majd a gimnáziumi osztályainkat veszítettük el, 2009-től pedig „bokor iskola" lettünk a Széchenyi István Gimnáziummal és a Csonka János Szakközépiskolával. Ezt követte o 2012-es integráció, melynek során „összeolvadtunk" az egykori Széchenyi István Gimnáziummal. Ez iskolánk szakképzési profiljában is jelentős változásokat hozott. Az egykori műszaki iskola képzési palettájón megjelent a pedagógiai, sport és vízügyi-környezetvédelmi szakmák oktatása is. így jött létre a mai, sokszínű GD. De ez 0 sokszínűség nem csak a képzési kínálatunkban jelenik meg. A több mint ezer diók és az őket oktató, nevelő több mint száz tanár alkotta "iskolai társadalom" is rendkívül változatos képet mutat. A következő oldalakon ennek a közösségnek a mindennapjairól, élményeiről, eredményeiről olvashatunk. Azt hiszem, az évkönyv titka abban rejlik, hogy ha bármikor levesszük a polcról, mosolyogni támad kedvünk. Ez most pillanatkép a 2017/2018-as tanévről, de néhóny év múlva mór szép emlék lesz. Amikor „megkopnak" a nevek, arcok, igazán szívet melengető lesz elővenni, fellapozni és emlékezni. Köszönöm lelkes kollégáimnak és diákjainknak, hogy részt vettek az évkönyv megírásában, megszerkesztésében. Köszönet azoknak a kollégáknak is, akiknek munkája az évkönyvben szereplő versenyeredményekben jelenik meg. Bízva 0 folytatásban, az első évkönyvből Vas József igazgató úr örök érvényű gondolataival zárom soraimat: „Hin^i^ tu({ju1c fizt, fwVÁ^ tí^rtunk, ((e Sffkí^ ne. j^eit^ük., ívcnn(\-njöttünk.," ICabók Oúlia +djin+é2ményveaetö-heiyettes