A Szegedi Tudományegyetem Évkönyve 2011-2012 [antikvár]

Részlet: I. DR. SZABÓ GÁBOR REKTOR BESZÉDE 2009. szeptember 4. Tanévnyitó Közgyűlés A Szegedi Tudományegyetem Ünnepi Egyetemi Szenátus ülését megnyitom! Szenátus ülésünk egyetlen napirendi pontja a tanév hivatalos megnyitása. Hagyományainkhoz híven a mai tanévnyitónkat is interneten keresztül követhetik a kedves érdeklődők itthon és a nagyvilágban. Megkülönböztetett tisztelettel köszöntöm Hiller István Miniszter Urat és Botka László Polgármester Urat. Valamennyiük megtisztelő jelenlétében megkülönböztetett megbecsüléssel köszöntöm azokat a hallgatóinkat, akik most nyertek felvételt egyetemünkre, Önöket itt személyesen a Tanulmányi és Információs Központ kongresszusi termében, Budapesten a médiaintézetünkben évnyitó online közvetítésünket követő hallgatóinkat! Gratulálok és egyben köszöntöm szüleiket, hozzátartozóikat, akik nagy áldozatot vállalnak a következő években, hogy biztosítsák Önöknek a zökkenőmentes felsőoktatási élet körülményeit. Biztosítom Önöket, hogy jól választottak, mert a Szegedi Tudományegyetem nem tudás- és diplomagyár, nem fokozat- és publikációgyár. A19 doktori iskolánkban érdemtelenül nem adnak doktori fokozatot, az egyetemi tanárok kinevezésének követelményrendszere szigorú és következetes. Stabil gazdálkodását, az egyetem alkotó közösségének közmegegyezésén alapuló intézményfejlesztési stratégia mentén biztosítja. A Szegedi Tudományegyetem autonóm, független elkötelezett egyetemi polgárok közössége. Minden egyes tagja azon van, hogy a tömegképzést is hatékonyan, a nemzetközi minőséghez igazodó elvárásoknak megfelelően végezze, a mesterképzésre szigorú minőségi követelmények alapján ad lehetőséget a belépésre, és a doktori elitképzésre csak a legkiválóbbaknak van lehetősége. I. DR. SZABÓ GÁBOR REKTOR BESZÉDE 2011. szeptember 3. Tanévnyitó Közgyűlés T lisztéit Hölgyeim és Uraim! Kedves Vendégeink, Egyetemi Polgárok! Egy oktatási intézmény életében a tanévkezdés az új évnek, a szilveszternek felel meg. Gondolom, hogy gólyáink esetében a szilvesztert már megtartották tegnap a gólyatáborban, de az oktatói gárda is ilyenkor szokta mérlegelni, hogy mit is fogunk tenni a következő évben, és talán az új évhez megfogalmazódnak később be nem tartott fogadalmak is. Aki manapság Magyarországon újságot olvas, az valóban tudja azt, hogy nem élünk könnyű időket, de én úgy gondolom, hogy ilyenkor talán éppen a kísérleti fizikus mondatja velem, hogy ne a problémákat keressük, hanem a megoldást. Én nem keresem és nem elemzem a problémákat, a megoldásra szeretnék egy receptet felidézni. Nagy örömmel hallgattam Államtitkár Asszony szavait, és remélem, hogy Ö hasonlóképpen nagy örömmel és megértéssel fogja hallgatni azt az idézetet, amit hamarosan felolvasok, ami véleményem szerint a megoldásnak egy kipróbált receptje. Az idézet a valóban történelemfordító kaliberű politikustól, Klebelsberg Kunotól származik, amely a következőképpen szól: „Eddig kultúrpolitikai téren is csak a mentésről lehetett szó. Meg kellett akadályozni, hogy a tudományos és a tanítómunka folytonossága megakadjon, és hogy a pénzügyi kishitűség egy önfeledt pillanatában meg ne szüntessük intézményeinket, melyek nélkülözhetetlen életszervei a magyar művelődésnek. A mentésre, hála Istennek, nincs többé szükség, sőt az utolsó hónapokban már átléphettünk a rekonstrukció, az alkotás időszakába." Azért olvastam fel a zárómondatot is, mert ez mutatja azt, hogy ez a recept működött. Klebelsberg Kuno ezt azután mondta, miután Magyarországot egy elvesztett