A Székelyföld leírása I-IV. (töredék) [antikvár]

ELŐSZÓ.van ország, mely több természeti, történelmi és népéleti kincscsel birua, mint a Kárpátok által körülölelt magyar haza; alig van ország, mely az észlelve vizsgálódónak több érdeket nyújtana, mint hazánk, s mégis alig van a civilisatió körvonalába foglalt, söt még azon kivül eső terület is, mely oly kevéssé lenne ismerve és méltányolva, mint éppen hazánk. Pedig volt idö, midőn egész Európa rettegte hatalmunkat; de elvonult azon kor, midőn a föld népei nyugalmukból felzavartatva, útra keltek uj haza és zsákmány felett tépelődni egymással; s ha ezen vad harczias korra hivatkoznunk leliet, ha a népvándorlás árjával Európára lerobogott fajunk e népzürbe bejátszott működésében, a dicsőség és erőnek hatalmas kinyomata mellett, az ázsiai szilajságot is találjuk, azért nem kell pirulnunk, mert ilyen volt akkor minden nép, ilyen volt a kor jellege, s tábori lovaikon ülő, vad kegyetleneknek festett eldődeink világrenditö harczainak meg volt azon erkölcsi eredménye, hogy e liarczok egészen hullámzásba hozták az eltiprott népeket, mely néphullámzás, s Attila hatalmas fegyvere lerombolá Rómának a népek fejére nőtt zsarnoki hatalmát; elegyengeté a népcsoportulások és szabad intézvényü országok alakulhatásának utait. A szabadságvesztett Nyugotnak Kelet e hős fiai meghozák az újjászületés elemeit, megsemmisiték a multat, elegyengeték a jövő utait, s í^urópa elvénült törzsébe uj termő ágat oltának, mely csakhamar megliozá a szabadságnak üdvös gyümölcseit, mert Ázaia e kibocsájtott népraja kitombolván magát, el- és újból visszatérve e megkedvelt, e küzdteréül kijelölt hazába, miután a népek felbomlott egyensúlya a zsarnokság romjai felett helyre állt, ők is letelepültek s elfogadták a helyzetök igényelte keresztény vallást, nyugati szokásokat és műveltséget, s itt a müveit világ, a polgárosodott társadalom véghatárainál, a szabad intézvényeknek hatalmas clőőreiként álltak annyi vészes századokon át, és áldozták legnemesebb vérüket a fenyegetett szabadság és polgárosodás oltalmára.Szép és nemes volt e hivatás, dicső és magasztos a szerep, melyet a magyar nép Európa történelmében játszott; saját érdekeit fajrokonságát tagadá meg,hogy az uj haza által testvéresült népek polgári és vallási ^ szabadságát oltalmazza az eltiprással és eliszapodással fenyegető ozmanismus ellen. Ázsia szülöttjei Ázsia vészes viharai ellen fedezték Európát, s egy Hunyadi János, egy Kapisztrán, egy Mátyás király, egy Kinizsi, egy Zrínyi, oly fénycsillagok, melyek nem csak a mi egünkön, hanem Európa egén tündökölnek, ők nem csak magyar, hanem világ hősök, s megérdemelnék, hogy a legtávolibb országokban is emlékszobraik tündököljenek.Ha itt nagy multunkra hivatkozunk, ha a jelen eltörpülésének közepette távoli fény után kapkodunk, azt nem dicsvágy- és önfitogtatásból tesszük, mert a valódi érdem szerény szokott lenni, s ilyen nemzetünk jelleme is, hanem tesszük azért, mert a mult iránytűje a jelennek, mert a népeknek szükség visszapillantaniok multj okra, hogy jövőjökkel tisztában lehessenek, s főként nekünk, hogy a jelen bizonytalanságának ködében tájékozhassuk magnnkat, szükség a mult nagyság feltételezte hatalom és önbizalom érzetével felvérteznünk magunkat, hogy az átalakulás e nagy korszakában a szabad országok születésének bekövetkezendő nép zűrjében hivatásunk jelölte kötelmeinkkel számolhassuk, és a ránk bizott előőrsi állást, mely az egész biztonságának főfeltétele, ezután is megtarthassuk.