A Szent Margit Tanítónőképző és a Gyakorló Iskola története [antikvár]

Volt tanítónőképzős növendékeim megkértek, hogy mint volt tanáruk írjak egy kis visszaemlékezést működésemről. Nővértanáraik közül már csak én élek és Isten kegyelméből a 90. életévemet megértem. Az Intézetünk történetéről megjelent már 2 könyv 1991-ben és 1995- ben az intézet fennállásának 75. évfordulója alkalmából, de a tanítóképzőről alig emlékeztek meg azokban. A volt képzősök ezt a hiányt szeretnék pótolni a Budai Margitosok Baráti Körének támogatásával. Igaz, hogy csak hat évfolyam működött, de 215 okleveles tanítónő került ki az intézetből, akiknek nagy része pedagógus pályán dolgozott. Az utolsó 3 osztály növendékei az intézettel és egymással kapcsolatot tartanak. Az én emlékezetemben még élénken él akkori tanítóképzős tanítványaim képe és egyénisége. Szeretem őket és mivel ők is pedagógusok, többekkel közülük megmaradt a szorosabb kapcsolatom. Első pedagógiai működésem a Szent Margit Intézet elemi iskolájában volt az 1931-32-es iskolaévben. Akkor az elemi iskolánk - még mielőtt a tanítóképző elemi iskolájává lett - az úgynevezett Mókusház"-ban működött a Ménesi út 12. szám alatt. Az igazgatónő, Gombos Gabriella főnöknő nevezte így az épületet és a kis elemistákat mindig csak mókuskáim"-nak szólította. Mint kezdő tanítónő itt tettem le a tanítói esküt Padányi Frank szakfelügyelő úr kezébe. 1932 után 2 évig Csornán tanítottam az elemi iskolánkban. Sok szép és boldogító emlékem van az ottani működésemről is.