A Szepesség I. [antikvár]

A Tátrakutatás története A nagyobb alpesi hegységeket, különösen azok csúcsait még két évszázad előtt nemcsak minálunk, de a külföldön is ritkán keresték fel. Annál figyelemre méltóbb, hogy a Szepesség lelkes férfiai a XVII. század elején már tudományosan is foglalkoztak a Tátra alpesi vidékével. Frőlich Dávid (1600-1646) a késmárki iskola tudós igazgatója és cs. kir. birodalmi mathematikus volt az első ki a lomniczi csúcsot 1615-ben megmászta és földrajzi műveiben a Tátrát is említi. Kortársa volt Késmár város orvosa, Augustini ab Hortis Keresztély (1598-1650) archiater aulae familiaris II. és III. Ferdinándnál; 1640-ben átkutatta a Tátrát és felfedezte a gyalogfenyőből előállított és annak idején híres "magyar balzsamot". Különösen a Buchholtz család szerzett sok érdemet ez irányban. id. Buchholtz György (1643-1724) n.-lomniczi. ev. lelkész, 1664-ben mászta meg a szalóki csúcsot és az első Tátraleírást megírta 1714-ben mászta meg a szalóki csúcsot és az első Tátraleírást megírta 1714-ben ily czím alatt: a késmárki iskola igazgatója szintén leírja a Kárpátokat. A két utóbbi munkát használta fel a híres geografus Bél Mátyás (1684-1749) földrajzi művében. Ifj. Buchholtz György (1688-1737) többször kutatta át a Tátrát.