A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusa [antikvár]

Weöres Sándor A teljesség felé című könyvében írja a következő két mondatot: A lámpa nem látja önmaga fényét. A méz nem érzi önmaga édességét." És már én teszem hozzá szerénytelenül, hogy ez az ünneplő énekkar sem tudatosítja igazán, miféle csodát művel, mekkora értéket hordoz, milyen nagy horderejű üzenetet közvetít évtizedek óta. Azért is merem ezt állítani, mert nyolc esztendőn át jómagam is részese lehettem a csodateremtésnek, a varázslatnak, mely kisközségek dolgos háziasszonyait, szántóföldeken megfáradt gazdáit ugyanúgy igyekezett elkápráztatni, mint a külföldi nagyvárosok koncerttermeit látogató, vájt fülű, finomságokra fogékony közönséget. Hiszen amióta térben eltávolodtam a kórustól, lélekben egyre közelebb érzem magamhoz mindazt, amit ez a közösség adott nekem. Még zenét is másképp hallgatok. Másképp, mert látom mögötte a sok lemondást, a rengeteg áldozatot, de ugyanakkor a siker nyújtotta örömöt, az elragadtatás által kiváltott megelégedettséget is. Tudom, hiszen ebben a kórusban módomban állt megtanulni, hogy igazi, értékes művészetet csak hittel és alázattal lehet magas fokon művelni.