A szülőföld szolgálatában [antikvár]

A középső kőkor kutatásának jelenlegi állása az AlföldönBevezetésA Kárpát-medence középső kőkori (mezolit) őstörténetének rekonstruálásában a régészeti forrásanyag "egyenetlensége" tág interp-retálási lehetőséget biztosított. A régióban a látszólagos ellentmondást az okozta, hogy korábban csak a peremterületek vonatkozásában álltak rendelkezésre hiteles leletegyüttesek. Ezzel szemben a legutóbbi időkig a központi térségeken (Dunántúl, Nagyalföld) néhány bizonytalan adatot leszámítva a mezolitikum középső és fiatalabb szakaszába sorolható lelőhelyek gyakorlatilag ismeretlenek voltak. Ennek megfelelően egyfelől megfogalmazásra került az a teória, mely a Kárpát-medence belső részein a paleolitikum és neolitikum között egy átmeneti kiüresedést, mezolit hiátust feltételezett. Másfelől azonban a térségben rendelkezésre álló indirekt adatok valószínűsítették, hogy a folyamat ennél bonyolultabban zajlott le.Az alföldi mezolitikum kutatásában döntő jelentősége volt annak, hogy a régió északnyugati részén 1989-ben megindult topográfiai felméréseink új eredményeket hoztak. Az Észak-Alföld egyik jellegzetes területén, a Jászságban (Jász-Nagykun-Szolnok megye) a szerző Kerékgyártó Gyulával közösen végzett terepbejárásain mikrolit iparral jellemezhető prehisztorikus lelőhelyeket fedezett fel. A felszíni leletanyag osztályozása és elemzése után pedig meghatározhatóvá vált a mindeddig hiányzó mezolit periódus.' A mezolit lelőhelyek a kedvező paleoökológiai adottságokkal rendelkező Jászság tengelyében, a pleisztocén végi^kora holocén kori süllyedékmedence közepén vannak (1. kép). A kimutatott mezolit települések mintegy 20 km hosszú és 5 km széles övezetben, az Ös-Zagyvát és Tárnát kísérő alacsonyabb folyópartok és ártéri szigetek vízhez közeli peremein koncentrálódnak.A nyíltszíni lelőhelyeken 1990-től rendszeressé váló feltárásainkat