A szülőföld üzenete [antikvár]

ELŐSZÓ „Ha a te fiad megkérdez téged ezután, mondván: mire valók e bizonyságtételek, rendelések és végzések, a melyeket az Úr, a mi Istenünk parancsolt néktek? Akkor azt mondjad a te fiadnak: szolgái voltunk Egyiptomba a fáraónak, de kihozott minket az Úr Egyiptomból hatalmas kézzel [ ]" (Deut. 6,20skk.) A bibliai idézetet Jan Assmann neves egyiptológus és az emlékezet s emlékezés kiemelt kutatója liasználja a kulturális emlékezet működéséről szóló, méltán híressé vált könyve bevezetőjében (Assmann 1999), ezzel érzékeltetve a történelmi emlékezet működésének azt a drámáját, amelyben könyvének három alaptémája érhető tetten: (1) az identitás kérdése, (2) az emlékezet kérdése és (3) a folytonosság s az újrateremtés kérdése múlt, jelen és jövő viszonyában (l. Assmann 1999, 15-16.) Azt hiszem, hogy semmi sem tudna közelebb vinni annak a nagyon rétegzett és több irányba (is) mutató kérdéskörnek a megértéséhez, amely jelen kötet tárgyát képezi. Az itt közzétett kézirat egy gyakorló református lelkipásztor, teológiai tanár és egyháztörténész, a sáromberki' születésű Mózes Andrásnak kéziratban maradt, négy fejezetre tagolódó, mintegy 700 gépelt oldalt kitevő helytörténeti munkája első két kötetét tárja az olvasó elé. Egy olyan munkát, amelynek szerzője - annak ellenére, hogy korán elhagyta a települést és parasztfiúból nagyvárosi értelmiségivé küzdötte fel magát - soha nem szakadt el végleg sem szülőfalujától, sem paraszti gyökereitől. Munkásságát egész életén át meghatározta a szülőfaluja múltjához és hagyományaihoz való erős kötődése. Dumbrávioara, Maros megye, Románia 11