A Szűzanya oltalmában [antikvár]

ELŐSZÓ Szülőfalunk templomához valamiképpen mindannyian odatartozunk. Vallási értelemben azért, mert benne tartottak bennünket a keresztvíz alá, érzületileg azért, mert gyermekszemmel ez az épület tűnt a számunkra legnagyobbnak, legszebbnek, legcsodálatosabbnak. S ez a gyermekkorunkból énünkbe épült érzés végigkísér bennünket egész életünk során. Ez váltotta ki Palatínus Arankából is a mellőzhetetlen készséget, hogy a muzslyai templom felépülésének 100. évfordulójára könyvet írjon: anyagot gyűjtsön, adatok után kutasson, fényképfelvételeket rakjon egymás mellé -és mindezt egybeszerkessze a jubiláló templom tiszteletére. Hangyaszorgalmának eredményeként olyan összeállításba lapozhatunk bele, amely pillantási lehetőséget nyújt a százéves muzslyai hívőközösség múltjára: mindarra, ami a szülőfalu temploma felépítését követte, de arra is, ami ezt megelőzte. A könyv jeligéje, a Szent Pál-i „ Földre terítenek, de el nem veszünk " (2 Kor 4,9) szentírási sor nyomán megmaradni akarásunkról is tanúságot tesz a szerző. Szám szerinti sorvadásunk ellenére ugyanis egyre erősbödik bennünk megmaradásunk igénye. A megmaradást is szolgálni kívánják ennek a könyvnek a betűi. Mintha azt kiáltanák felénk: Ha száz év során túlküzdötték magukat a muzslyai katolikus magyarok minden gyászos nehézségen, miért ne folytatnák küzdelmüket további száz év során? Ezt igazolandó sorakoznak egymás után a könyv fejezetének a címei, mögöttük gazdag tartalommal: Adventtől karácsonyig, Hamvazószerdától húsvétig, majd a Jelene is van a muzslyai hívőközösségnek fejezetcím. Sokoldalúan tevékeny a hívőközösség - közli újabb fejezetcím. És hogy valóban így van, igazolják ezt a szövegsorok közé ékelt fényképfelvételek. Ezeknek a fejezeteknek néprajzi jellegük és értékük van. A könyv további fejezetei inkább életrajzi jelleggel vonják magukra az olvasó figyelmét. Főpásztorok, lelkipásztorok, kántorok s az őket kisegítők, a nélkülözhetetlen munkatársakra vonatkozó adatok tarkítják az oldalakat. A lelkiségi mozgalmakról is beszámol a könyv. Ezek ígérnek új tavaszt, mondja róluk II. János Pál pápa. A Szentatya a Szentlélek ajándékainak tartja az új keletű kisközösségeket. A könyv szerzője is cselekvően részt vesz munkájukban.