A tatai vár [antikvár]

Az örökkévaló és mégis mindig változó táj, a történelmi múlt kőbemerevedett sok emléke és mai életünk változásainak mozgalmas lendülete hangulatos egységbe kapcsolódik abban a kisvárosban, amelynek történelmi múltú műemlékével, a tatai Öregvárral ismerteti meg e füzet az olvasót. A kékegű Dunántúl szépségének minden jellemző vonását elénk villantja a természet e helyen. Szelíd dombokká simulnak a Vértes hegyei, mire a tatai Öregtóhoz érnek, amelynek vizében a Gerecse hegyháta tükröződik. A kék ég, a hegyek és dombok zöld erdő-takarója és az azúr színű tó csodálatos szépsége lebilincseli az embert. Érzi, jó ott lenni. Megérti, hogy miért lakott e hely sok tízezer év óta. Mert, amióta az őskor hajnalán a tatai melegforrások közelében megtelepedett a mammutra vadászó ősember, azóta minden időkből nyomát találjuk itt az ember tevékenységének. A nagy tó vidéke vonzotta őseinket, a honfoglaló magyarokat is. Velük kezdődik e hely történetében az a fejezet, amelynek címe: Tata.