A Teleki Pál Egyesület évkönyve 2019 [antikvár]

IN MEMÓRIÁM Ullmann Péter Ágoston O.Piuem. Gyászbeszéd Lecke: Dániel 12,1-3 Abban az időben felkel azonban Mihály, a nagy fejedelem, néped fiainak oltalmazója, és olyan idő jön, amilyen a nemzetek keletkezése óta addig az időig még nem volt. Abban az időben megszabadul népedből mindenki, aki be van írva a könyvbe. 2Akkor azok közül, akik a föld porában alszanak, sokan felébrednek: némelyek örök életre, mások pedig, hogy örök gyalázatot lássanak. 3Akkor a tanultak ragyogni fognak, mint az égboltozat fénye, s akik igazságra oktattak sokakat, tündökölnek örökkön-örökké, miként a csillagok. EV: ín 12. 23-26 Jézus ezt felelte nekik: Eljött az óra, hogy az Emberfia megdicsőüljön. 24Bizony, bizony mondom nektek: ha a földbe hullott gabonaszem meg nem hal, egymaga marad, de ha meghal, sok termést hoz. 25Aki szereti életét, elveszíti azt, és aki gyűlöli életét ezen a világon, megőrzi azt az örök életre. 26Aki nekem szolgál, engem kövessen, és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám. Azt, aki szolgál nekem, meg fogja tisztelni az Atya. Jézus Krisztus a búzaszem, amely a földbe hullott, és halála meghozta az üdvösség gyümölcsét az emberi nemnek. De joggal beszélünk így a krisztusi ember haláláról is. Fábri Mihály meghalt, haló porait visszaadtuk az anyaföldnek. Gyászoljuk őt. Ha nem tennénk, embertelenek lennénk, nem szégyelljük a fájdalmunkat. De róla is elmondhatjuk, hogy a halála gyümölcshozó halál, hogy élete szolgálatban telt el, mondjuk ki: istenszolgálatban. Ezért követheti az Urat, és ahol O van, keresztény reménységünk szerint ott van az ő szolgája, Miska bácsi. 3