A történelmi Magyarország [antikvár]

A történelmi Magjarországlcrónílcája Számos ismert leírás dolgozza fel a magyar hon elfoglalásának történetét. Anonymus regényes krónikája, a Gesta Hungarorum, mely a honfoglalás eseményeit meséli el, annyira beleivódott a magyarság történeti tudatába, hogy szinte az egyetlen hiteles forrásként tekintenek rá. AIII. Béla király jegyzője és krónikása által írt mű jó 300 éwel a honfoglalás után készült, amikorra az emlékezet az egymást követő nemzedékekben már megkopott, és beleépülhetett néhány legendás elem is. Az írói vénával megáldott bizánci császár, VII. Bíborbanszületett Konstantin, a magyarokról összegyűjtött bizánci értesülések mellett Bulcsú és Tormás hercegek bizánci látogatásának emlékét is megőrizte a 948-952 között írt, A birodalom kormányzásáról című művében. A krónika alig 50 éwel a honfoglalás után, egyebek meUett, beszél Levédiáról, Árpád fejedelemmé választásáról és a besenyők támadásairól. Valószínűleg létezett egy úgynevezett ősgeszta is, amely a magyarok őstörténetét beszéli el fordulatos, cselekményes formában. Megírása a XI. században kezdődhetett - ekkor vetették pergamenre a csodaszarvas történetét és a fehér ló mondáját. A krónika bizonyosra vette a magyarok hun eredetét ~ azaz kapcsolatba hozta őket Attila népével -, és a honfoglalást a besenyők elől való menekülésnek vélte, a feldúlt, elpusztult régi hazából a biztonságosabb új hazába. Kézai Simon, feltételezhetően 1282-95 között íródott, A magyarok viselt dolgai című gestájában Hunor és Magor történetén keresztül szintén a magyarok hun származásának elmélete merül fel, megpróbálva behatárolni Etelköz földrajzi helyzetét is. A történészek és a tudósok forráskritikai, régészeti kutatásaik, illetve az előkerült leletanyagok alapján a fent említett történetírások számos pontját cáfolták. A honfoglalással kapcsolatban ma is sok homályos részlet van. Az valószínű, hogy az Etelköznek nevezett terület valahol a Don és a Volga folyó területén, a Középorosz-hátság, a Volga menti hátság és a köztük elterülő Oka-Don-alföld környékén lehetett. A folyóvölgyekkel tagolt, hatalmas kiterjedésű füves puszták alkalmasak voltak a nagyállattartásra, a vándorló legeltetésre. A klímatörténeti kutatások eredményei ugyanakkor azt mutatják, hogy a Fekete-tenger vidékén a IV. és IX. század között tartós szárazság csökkentette az állatok legeltetésére alkalmas területet, ami vélhetően a nomád népek nagyarányú vándorlásához vezetett. Feltételezhető, hogy a 800-as évek vége felé a besenyők mind nyugatabbra szorultak a kunok elől, kiszorítva a magyarokat szálláshelyeikről. Több krónika is megemlíti, hogy magyar harcosok már korábban részt vettek más népek csatáiban a Kárpátok- tól nyugatra, tehát ismerhették a medence életlehetőségeit. Az bizo-nyos, hogy a magyarság a IX-X. század fordulóján érkezett a Kárpátok karéjának védelmébe. A medencében lakó népességet beolvasztotta közösségeibe, és a X. század végére a Kárpát-medence egészét birtokba vette. Moldva és az Al-Duna vidékén felszínre került honfoglalás kori leletanyag azt bizonyltja, hogy az új életlehetőséget kereső magyarság a Kárpátok valamennyi átjárható szorosát használhatta Vereckétöl a Dunáig, hiszen minél előbb el kellett hagyniuk szálláshelyüket. Árpád népének lélekszámát több százezerre becsülik - hatalmas állatcsordáikkal együtt nem tudhattak átkelni csak egy hágón keresztül. Akárhogyan is történt, a magyarok megvetették lábukat a Kárpát-medencében, és megkezdődött az országépítés. Állataik miatt olyan helyeket kerestek, ahol jó minőségű, nagy kiterjedésű legelők voltak. így elsőként az Alföldön, a Kisalföldön, Mezőföldön, a Dunától északra, a Duna és a Kis-Duna, illetve a Vág-Duna között elterülő Csallóközben, délen a Duna és Száva között található Szerémségben telepedtek le. Az erdélyi Mezőségen, a Maros, Kis-Szí KüküUők völgyeiben visszamaradt honfoglalók a kelei betörni készülő besenyők eUen védték az új hazát, és nélkülözhetetlen erdélyi sóbányák felügyeletét is bizt életformát folytattak, :t, de a letelepedés után biek nagyállattenyé vasmarhatartást jelentet a sertés tenyésztése is. A; zában megszokottnál, ke velés isfontossÉ szállásokt imos. Aranyos és :i hegyvidéken át az állattartáshoz osították. A töb-ami főként ló- és szar-1 fontossá vált a juh és íj legelők szűkebbnek bizonyultak az ősha-;sebbet lehetett vándorolni, ezért a földmű-ossá vált. Településhálózatuk kezdetleges volt, téli és nyári éltek, később a téU szállásokból alakultak ki az első falvak. rembe- ek, és a piL ;örög és la ¦ és törzsfők udvarhelyein éltek a különböző me: oknak is ezek adtak helyet. Az ebből az időből származó 1 leírások sokszor szólnak az Európát bejáró, nagy lovas-ndelkező „hungárusok" rettegett hadjáratairól. Elképzelhető, hogy a kalandozások célja nemcsak a zsákmányszerzés volt, hanem annak felderítése is, van-e a Kárpát-medencénél alkalmasabb térség a letelepedésre. 955 augusztusa fordulópontot jelentett a magyarság történetében. Augsburg közelében a Lehel, Bulcsú és Súr vezette magyar sereg ösz-szecsapott I. Ottó német katonáival. A vereséggel végződő csata megálljt parancsolt a nyugat felé kalandozó hadjáratoknak. Megszíintek a hadifogoly- és zsákmányforrások, a megerősödött és önálló hatalomra vágyó törzsfők egymással hadakoztak, az elgyengült Kárpát-medencei magyarság két erős birodalom közé szorult. Nyugatról a Német-római Birodalom, dél-délkelet felől a Bizánci Birodalom veszélyeztette a magyarok szuverenitását. Nem maradt más kiút, mint közeledni a nyugati keresztény hatalmakhoz, és létrehozni egy erős, egy kézben összpontosuló fejedelemséget. Géza fejedelem, apja, Taksony erőfeszítéseit folytatva, nagy birtokai és önálló zsoldos hadserege révén véget vetett a törzsi torzsalkodásoknak. Hatalmát tovább növelte az erdélyi urak támogatása is, felesége, az erdélyi származású Sarolt ákal. II. Ottónak békét ajánlott, és vállaka a keresztény tanoknak a magyarság körében való elterjesztését. Ezt követően megkezdte Györgyszentmártonban a későbbi pannonhalmi bencés apátság építését, és hittérítőket hívott az országba. Bár a fejedelem megtartotta pogány szokásait, Vajk nevú fiát, a későbbi Istvánt erős keresztény hitre neveltette. Korának kiemelkedő német hittérítőit hívta meUé, német lovagokkal népesítette be udvarát, és a bajor király nővérét, GizeUát kérte számára feleségül. Szakítva az addigi gyakorlattal, miszerint az öröklési rendet a szeni-orátus elve alapján határozzák meg, nem rokonának fiát, Koppányt, hanem Vajkot jelölte ki utódjául. Géza halála után a szembenálló felek között lázadás tört ki, melyet német zsoldosok segítségével sikerült