A túri Alma Mater [antikvár]

Elő-futamok Amikor 1978-ban Mezőtúr városa szabad királyi várossá nyilvánításának 600. évfordulóját ünnepelte, a helység egykori Református Főgimnáziumának öregdiákjai sem feledkeztek meg arról, hogy közel az ősi iskola fennállásának 450. évfordulója is: 1980-ban. Igaz, hogy a nagy múltú intézet 1950 óta már állami iskolaként működött, sőt 1974 óta már humán gimnáziumi tagozata is megszűnt: egységesen mezőgazdasági gépészeti szakiskolává lett (az erőltetett tée-szesítés, a „termelőszövetkezeti város" vélt, illetve várt igényei szerint). De ez még több okot adott a több százados humán iskola értékeinek feltárására és felmutatására az évfordulón, hiszen már mind többször fölvetődön - enyhébb politikai szelek fújdogálván - a gimnáziumi tagozat visszaállításának gondolata, igénye, bár az egyházi iskola visszaállításának lehetősége ekkor még föl sem merül-heten. Nem volt könnyű a 450. évforduló megünneplése így sem, hiszen ez alkalom lehetett egyféle tüntetésre is a nagy hagyományú humán gimnázium visszaállítása mellen. Hála azonban a város- és az iskolavezetés megértő bölcsességének, az ünnepség - országos figyelemfelkeltés - mégis megtörtént, s alkalmat adon a humán gimnázium ma is időszerű értékeinek megcsillantására, amihez nagyban hozzájárult az erre az alkalomra kiadott gazdag tartalmú emlékkönyv is (A Túri Alma Mater. Bp. 1980. Tankönyvkiadó. Szerk.: Szilágyi Ferenc). Az emlékkötet kiadását s az évforduló megünneplését szervező mezőtúri öregdiák (e sorok írója) széles körű levelezéssel és könyvtári kutatásokkal hatalmas iskolatörténeti anyagot gyűjtött egybe, olyannyira, hogy az szét is feszítette egy emlékkönyv kereteit (nem szólva egy ilyen terjedelmű kötet kiadási költségeiről). A gyűjtőn anyagot összébb fogva végül is az ősi Alma Mater - és utóda: a Dózsa György Gimnázium és Szakközépiskola - nevelési-oktatási módszereinek, eredményeinek bemutatása lett az emlékkötet fő célja, egy várostörténeti áttekintésbe ágyazva, külön emlékezve meg az iskola kiemelkedő személyiségeiről: tanárairól, neves diákjairól, írókról, tudósokról s az iskolába látogató író-, művészvendégekről. A kötet 1980-ban több mint 400 oldalon számos ritka, dokumentum értékű fényképpel jelent meg. Az országos napilap, a Magyar Hírlap akkori szemleírója a legnagyobb elismeréssel „kötelező olvasmány" rangjára emelte ismertetésében a munkát, de legalább ilyen jó volt a kötet fogadtatása az egykori Református Gimnázium öregdiákjai részéről is. Az 1980-ban kiadott emlékkötetbe végül is csak egy kis hányada fért bele az összegyűlt tekintélyes anyagnak (pl. a kiemelkedő sportolókra, olimpikonokra csak néhány kép utalhatott a fényképes mellékletben). Az összegyűlt értékes, nagy anyag azonban természetesen nem mehetett kárba: már munka közben körvonalazódtak a témakörök - fejezetek, kötetek - címei egy majdani nagyszabású, több kötetes iskolatörténeti sorozat számára.