Bővebb ismertető
A történet Szabolcs- és Szatmár megye határán fekvő falu központjában - a középkori eredetű templom mellett - áll a XVII. század elején épült, 30 x 10 m alapterületű, alápincézett, kétemeletes, átellenes sarkain egy-egy toronnyal bővített kastély. A főépület kontyolt nyeregtető, míg a tornyokat sátortető fedi. A téglalap alaprajzú főépület kontyolt nyeregtető, míg a tornyokat sátortető fedi. A téglalap alaprajzú főépület harántfalakkal négy helyiségre osztott tereit az első három szinten fiókos, illetve élkereszt dongaboltozatok fedik, mint ahogy a tornyok alsó két szintjének terei szintén boltozatosak.Az épület nyílásrendszerét, homlokzatainak vakolatarchitektúráját, valamint belső tereinek kifestését döntően a XIX. század végén romantikus (gotizáló stílusban történt) átalakítása határozta meg. A csúcsíves ablakok, a zömök pártázatokkal lezárt tornyok, a vakolatból formált hangsúlyos, ám keskeny öv- és főpárkány, valamint a merev sarokarmírozás valóban egy minden ízében romantikus kastély képét vetítette elénk, melyet a keleti homlokzat első emeleti szintjén másodlagosan kialakított - felhúzható híddal felszerelt - eredetileg ablak - és ajtóhoz tartozó kőkeretekből hevenyészve összeállított - bejárati ajtó és a homlokzat előtt álló, különben az 1960-ban elbontott rámpás feljárat még inkább kihangsúlyozott.