A Vásárhelyi Pál Kereskedelmi Szakközépiskola és Gimnázium Jubileumi Évkönyve [antikvár]

"Emlékek nélkül nemzetnek híre csak árnyék." Nemcsak egy nemzet életére, hanem egy emberi értékekre figyelő, önmagára adó középiskola múltjára is érvényesek Vörösmarty szavai. Ezért is tartjuk fontosnak iskolánk rövid történetének feltárását, a régi diákokkal való kapcsolattartást. Nehéz feladatunk volt az elmúlt évtizedben, hiszen mi - diákok és tanárok - teremtettük meg az új iskola hagyományait, ápoltuk őket, képzési struktúránkat - a társadalmi igényeknek megfelelően - változtattuk. E folyamat elengedhetetlen feltételei - a mai és a régi diákok, tanárok, munkatársak kötődése az oktatási intézményhez -, az iskolai életet folyamatosan elemző, s arra megfelelően reagáló iskolai közösség diákokkal, tanárokkal, iskolavezetéssel. Az oktatási intézmény értékeit azok ismerik legjobban, akik azt választva elmondhatják, hogy nyugodt éveket töltöttek ott, vagy azok, akiknek van összehasonlítási alapjuk iskola, illetve munkahely változtatással. Mert, ha diákok voltak, szerettek iskolába járni, a magas szintű ismeretszerzési folyamatban is volt lehetőségük a kikapcsolódásra, emberi kapcsolataik és érzelmeik ápolására. Volt módjuk az intézmény által védetten figyelni a társadalmi eseményeket, de lehetőséget kaptak a bekapcsolódásra is, ha szükségesnek látták. Ha az iskola munkatársai voltak ők, akkor biztosított volt számukra az önálló, felelősségteljes munkavégzés, ötleteik megvalósításában hátuk mögött érezvén az iskola vezetését. Az évkönyv vázlatosan megeleveníti az időszak eseményeit, eredményeit, a tanár és diákközösség munkáját, életét, amelynek sorsa összefonódott ezzel az egy évtizednyi történelemmel. Ezért ajánlom tisztelettel minden volt diáknak, jelenlegi és leendő Vásárhelyis tanítványnak, tanárnak és szülőnek egyaránt. Köszönetet mondok azoknak, akik ezt a könyvet megírták, rendszerezték, és akik támogatásukkal lehetővé tették a megjelenését! A szerzőkkel együtt remélem, hogy ez a krónika valamennyiünket segít a múlt értékeinek megőrzésében: "... számot ad és fiának adja át emlékedet, hogy példakép, erős fia legyen, melyre rákúszhat a gyönge növendék." (Radnóti Miklós)