A Veszprémi Piarista Gimnázium története az alapítástól az államosításig [antikvár]

Tisztelt Olvasó! Veszprém szellemi látképének három évszázada meghatározó eleme a piarista iskola intézménye. A Veszprémben 1711-ben letelepedett kegyestanítórendi szerzetesek - azaz a piaristák - világszínvonalú oktatást és nevelést honosítottak meg az akkoriban jóval kisebb lélekszámú püspöki székhelyen. A piarista iskola a köztudatban ma is egyet jelent az oktatás magasiskolájával. Piarista diáknak lenni sokak által irigyelt állapot. A piarista közösség évszázados hagyományok folytatója, és a legújabb, legkorszerűbb ismeretek birtokosa. Miben rejlik a legendás piarista oktatás és nevelés titka? Talán abban az egyedülálló képességben, ahogy a múltat és a jövőt egyetlen, hatalmas ívű hídként kötik össze a piarista iskolák a jelenben. A kegyestanítórendi szerzetesek nagy lelkesedéssel hozták létre első veszprémi iskolájukat, nem is sejtve, hogy a jövendőbeli egyetemi város alapjait fektetik le. A mai Veszprém, a diákváros, elképzelhetetlen lenne az egykori piarista oktatás nélkül, amely meghatározta, megalapozta Veszprém későbbi szellemiségét. A mai, korszerű, XXI. századi Veszprém a kereszténység évezredes és a piarista oktatás három évszázados intellektuális alapjain nyugszik. A Kalazanci Szent József által alapított kegyestanítórendi iskolák, a szegény gyermekek felkarolásával, minőségi oktatásával és nevelésével egy minden időben korszerű eszmét és célkitűzést valósítottak meg. Az 1711-ben letelepedett kegyestanítórendet később követték a Ranolder János püspök által Veszprémbe hívott angolkisasszonyok és irgalmas nővérek. Ezek oktatási intézményei, a polgári és a felsőkereskedelmi iskolával és a püspöki szemináriummal együttesen alakították ki Veszprém iskolaváros jellegét a 19-20. század fordulóján. Ebben a folyamatban egészen az iskolák államosításig, 1948-ig a meghatározó szerepet a veszprémi piarista gimnázium játszotta. A piarista iskolák a szegényebb sorból származó gyerekeknek is lehetőséget adtak és adnak a tanulásra. Jellemző rájuk az életre nevelő, gyakorlatias, az állam és a társadalom szükségleteit figyelembe vevő megközelítés.