A veszprémi túszság története [antikvár]

dr. Mihályfi József- dr Rupert Rezső A veszprémi túszság története I. RÉSZI A tanácskormány veszprémi politikai megbízottja, Lusztig Amold,^ azelőtt kifutó nyomdászinas Veszprémben, megkezdte működését és hogy a közönséget elrettentse az ellenkező vélemény nyilvánításától, s a mostani állapotok megváltozásának propagálásától - túszokat jelölt ki és azokat Veszprémben a törvényszéki fogházban^ letartóztatta. Intelligens, büntetíen egyének társaságával volt heteken keresztül megtöltve az a fogház, melyben a régi rendszer alatt komoly és igazságos bírák ítéletei alapján bűnös és gonosztevő emberek szenvedték megtorló és ehettentő bünte-tésűket.4 Sokat beszéltünk túszságunk napjaiban arról, hogy miért kell sínylődnünk és szabadságunktól megfosztva lennünk. De megfejteni nem tudtuk; sem Lusztig úr, sem a tanácskormány többi primibilusai (előkolompos) és fiinkcionáriusai nem közölték velünk megtorló vagy elrettentő intézkedésüknek okait. Nézzük, mi lehetett az ok a túszok kiválasztására.^ Nem volt ezek között egy sem, aki valamely ellenforradalmi^ konspirációban részes lett volna - tehát ellenforradalmi ténykedésekben nem is kell az okot keresni. Azt hiszem, hogy nem is tetteket akartak a rabsággal büntetni, hanem gondolatokat és érzelmeket, mert tudták, hogy a túszokul lefogott embereknek lelkében elkeseredéssel él az a gondolat és tudat, hogy lelketlen és bűnös eljárás az, amit ők tesznek s hogy nagyobb kegyetlenség, ehiyomatás és zsarnokság még nem voU hazánkban, sem talán a világon, mint amit a tanácsköztársaság'^ felelőtlen kommunista vezérei meghonosítottak. Ámde, ha ez a gondolat és ez az érzelem voh bűne a túszoknak, akkor nemcsak ők szolgáltak reá, hogy börtönbe jussanak, hanem Veszprém vármegye egész intelligenciáját és az összes kisgazdákat oda kellett vohia hurcolniuk, mert mindezek lelke telítve volt ily érzelemmel.