A világörökség legizgalmasabb helyszínei [antikvár]

Az Alhambra, az El Generalife és az Albaicín Spanyolország | kulturális | 1984 | ref.: 314bis | (i) (iii) (ív) Spanyolország egyik legkülönlegesebb történelmi helyszíne a vörös erőd, azaz az Alhambra. A név (a/ hamra - vörös) Európában aligha csenghet ismerősen, hiszen arab eredetű, ami el is árulja az erőd eredetét. Spanyolországra ma - joggal - a katolicizmus bástyájaként gondolhatunk, ám a középkor hajnalán egészen máshogy festett a kép. Az Afrikából ideérkező muzulmán hódítók évszázadokra befolyásuk alá vonták szinte az egész Ibériai-félszigetet, és csak kemény harcok árán sikerült azt visszaszerezni a keresztény világnak. Az Alhambra születése az egyre zsugorodó arab uralom idejére tehető. A XIV. századra ugyanis a félsziget nagy része már katolikus kézen volt, így az arabok jó része - köztük építészek, kőfaragók és egyéb művészek - a déli Granadába menekültek át, ahol még arab uralom volt. Az itt uralkodó Nasrid-dinasztia két szultánja, 1. Juszuf és V. Mohamed építette át a sziklán lévő kisebb katonai erődöt, megalkotva uralkodói központjukat. Az épületkomplexum több önálló részből áll. Az iszlám építészetre jellemzően az épületek, termek leginkább udvarok köré szerveződnek. A főbb udvarok körüli termek funkció híres oroszlános udvar A Granada fölé emelkedő szirtre 889-ben épült vár a nevét valószínűleg a vörös homokkőről kapta, de más teóriák Is léteznek.