A visegrádi fellegvár [antikvár]

ElőszóA visegrádi fellegvár a magyar történelem emblematikus helyei közé tartozik a bemie lejátszódott történelmi eseményeknek, kiemelkedő középkori közjogi szerepének és monumentális romjainak köszönhetően. Aligha meglepő tehát, hogy romjai a XIX. században megszülető nemzeti romantika egyik központi témájává váltak, majd a középkort kutató régészettudomány létrejöttének első perceitől kezdve arra ösztönözték a kutatókat, hogy ásatásokat folytassanak falaik között. Az 1871-ben, Henszlmann Imre vezetésével meginduló feltárásokat később négy újabb régésznemzedék folytatta. E hatalmas, évszázados ásatási munkák óriási tömegű és jelentőségű leletanyagot hoztak felszínre, ily módon fontos ismeretekkel gyarapították tudásunkat a középkori Magyarországról. Sajnos azonban a feltárt adatok jelentős része rejtve maradt az érdeklődők és a tudomány előtt, hiszen a visegrádi fellegvárról mindmáig nem született egyetlen részletes régészeti monográfia sem.Ezt a hiányt kívánja pótolni a jelen kötet, amely nem csak a több nemzedék alatt felhalmozott dokumentációs- és leletanyag jelentős részeinek tudományos feldolgozására, hanem a várról rendelkezésre álló gazdag írott és képi forrásanyag bizonyos csoportjainak elemzésére is vállalkozik. Ugyanis egy ilyen nagy jelentőségű emlék, amely a középkori magyar történelem, valamint a hazai régészet és műemlékvédelem történetének egyaránt központi helyszíne volt, csakis a régészet, történettudomány, művészettörténet és a műemlékvédelem szaktudományainak együttműködésével ismerhető meg.E kötet évtizedes kutatások eredményeit táija az olvasó elé. Az itt következő tanulmányok egy része első formájában régészeti, művészettörténeti illetve műemléki szakmérnöki szakdolgozatként készük el, majd szerzőik kutatóként és muzeológusként fejlesztették tovább egyetemi munkájukat, hogy e monográfia megszülethessen. A visegrádi fellegvár falai, leletei és adattári dossziéi ugyanakkor sokkal több tudományos adatot rejtenek, mint ami az eddigi kutatások, és e kötet kereteibe beleférhetett. Arról nem is beszélve, hogy a fellegvár csak az egyik felét jelenti a hajdan egységes visegrádi várnak, amely magába foglalta az alsóvár és a völgyzárófalak tornyait és erődítményeit is. Márpedig az alsóvár kutatás- és helyreálKtás-története, építészeti és régészeti emlékanyaga nemkevésbé gazdag és fontos, mint a fellegváré. A visegrádi vár majdani teljes régészeti, művészettörténeti, történeti és tudománytörténeti feldolgozása még minden bizonnyal számos könyvet fog kitölteni. A közelmúltban jelent meg Iván László történeti összefoglalása a vár középkori és török-kori történetéről, folyamatban van a vár középkori kőfaragványainak monografikus feldolgozása is a Lapidarium Hungaricum sorozat keretei között, valamint a vár képi ábrázolásainak részletes katalógusa is készül. A régészeti leletanyag további csoportjainak: a fémeknek, és az állatcsontoknak feldolgozása is megindult, és ezek eredményét az ásatási dokumentációk további elemzésével együtt remélhetőleg egy újabb régészeti monográfia-kötetben tárhatjuk majdan a nyilvánosság elé. De maguk az ásatások és falkutatások sem zárultak le, sőt a legutóbbi időben is több jelentős új eredményt hoztak.E kötet tehát nem a visegrádi vár kutatásának lezárását, hanem sokkal inkább az újabb tudományos munkák megindítását kívánja jelezni, miközben igyekszik törleszteni valamit abból az adósságból, amellyel múltunknak tartozunk.Visegrád, 2006. május 3.Búzás Gergely