A vízrajzi szolgálat száz éve [antikvár]

Részlet: 1. AZ EGYSÉGES SZERVEZET ELŐTTI VÍZRAJZI TEVÉKENYSÉG Az egykori és a mai Magyarország földrajzi helyzete és vízrajzi adottsága egyértelműen meghatározta és természetesen ma is meghatározza a hidrológia szerepét és fontosságát. Az ország a Duna vízgyűjtőjének és a Kárpát-medencének a közepén terül el (1. ábra). Síkvidéken a környező magas hegyekből lezúduló árvizek elleni védekezés, a száraz időszakokban a meglevő kisvízi készletekkel való ésszerű gazdálkodás, a víz ellen és a vízért való küzdelem jellemezte azt az évezredet, amelyet a magyarság a Kárpátmedencében ezideig eltöltött (Ihrig, 1973). A magyaroszági vízgazdálkodás máig is érvényes alapvető irányvonalát Pribék Béla mérnök 1868-ban a következőképpen fogalmazta meg: „Az előrelátó vízépítész fő feladata tehát nem az, hogy a kiszámíthatatlan tőkét képviselő vizet, azért mert kárt tehet, mindenáron s minél gyorsabban elvezesse, hanem az, hogy elejét véve a víz lehető kártékony hatásának, azt mint jövedelmező tőkét az ország határain belől minél tovább benn tartsa s csak akkor bocsássa ki, ha már tovább nem használhatja és el kell eresztenie azért is, hogy a várandó új víznek helye legyen!" (Pribék, 1868). A magyarság történelmében a víz szerepének elsőrendű fontosságát jelezte az is, hogy a pesti egyetem, az Institutum Geometrico-Hydrotechnicum-ban már 1782-ben elkezdték a vízépítéstan oktatását. Külön előny volt, hogy a vízépítés és a geodézia oktatását egybekötötték, így a folyók vízrajzi felvételeit sokoldalú, a felmérésben is kiválóan képzett szakemberek végezhették. A víz ellen és a vízért való ezeréves küzdelemben a magyarság hamar megtanulta, hogy megfigyelje és megismerje a folyók vízjárását. Az első dunai árvízi feljegyzés 1012-ből való, mely árvíznél „számtalan ember, barom és épület veszett oda". Az első jeges árvíz, amelyről feljegyzés van, 1268-ban volt és természetesen Pestet pusztította el. Az 1693/94. évi áradás arról nevezetes, hogy Marsigli Alajos Ferdinánd erről az árvízről kéziratos térképet és keresztszelvényeket készített, vízállás feljegyzésekkel. Ezek a legrégebbi vízállás feljegyzéseink. A Duna 1732. évi árvizének magasságát Budán is, Pesten is jelekkel látták el, melyek közül ma már csak a Molnár utacai árvíztábláról van leírás (Rétly, 1970). Az árvizek pontos magasságait a Dunán 1775, a Tiszán 1816 óta ismerjük. A 18. században Pozsony- 5