A Vörösmarty Emlékház története [antikvár]

ElőszóVakmikor divatos vok, hogy a fiatalok a dzsekijükön látványos, színes, harsány feliratokkal díszített Jelvényeket hordtak. Vagy legalább egy nagy kiöltött nyelvet, a legendás brit rockbanda, a Rolling Stones szimbólumát. Magam túl az út felén sem hagytam fel ezzel az idejétmúlt szokással: a kápolnásnyéki Vörösmarty Emlékházban egy marékkal vásároltam abból a kitűzőből, amely az életfilozófiámként is értelmezhető csodálatosköltemény utolsó sorát tartalmazza: Ez jó mulatság, férfi munka volt!" Steppelt mellényeimen, az egyik baseball sapkámon is olvasható ez a mondat, amelynek igazi értelmét az 1844-ben születetett, Gondolatok a könyvtárban című vers zárásából fejthetjük fel:Mi dolgunk a világon? küzdeni. És tápot adni lelki vágyainknak. Ember vagyunk, a föld s az ég fia. Lelkünk a szárny, mely ég felé viszen, S mi ahelyett, hogy törnénk fölfelé. Unatkozzunk s hitvány madár gyanánt Posvány iszapját szopva éldegéljünk? Mi dolgunk a világon? küzdeni Erőnk szerint a legnemesbekért. Előttünk egy nemzetnek sorsa áll. Ha azt kivittük a mély sülyedésből S a szellemharcok tiszta sugaránál Olyan magasra tettük, mint lehet. Mondhatjuk, térvén őseink porához: Köszönjük élet! áldomásidat. Ez jó mulatság, férfi munka volt!"Éppen száz esztendővel később, a világháború és a munkaszolgálat árnyékában, élete utolsó évében vetette papírra Radnóti Miklós a Nem tudhatom című költeményt.