A Zirci Országzászló Alapítvány Emlékkönyve 2003-2014 [antikvár]

részletI. Bevezető Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent, és munkálkodhass a jövőn!"(Széchenyi István)Tisztelt Olvasó!Ön valamiért a kezébe vette ezt a könyvet, s olvassa sorait. Talán hallott már a Zirci Országzászló Alapítványról, talán ismeri tagjait s részt vállalt közös munkáikban, talán csak kíváncsi rájuk valamiért? Az, hogy ezt a könyvet emlékként vagy egy időszakot feldolgozó dokumentumként forgatja, példaadó gyakorlatnak tartja, vagy vitákat gerjesztő gyűjteménynek, egyedi darabnak, vagy egy sorozat első kötetének, büszkén lapozgatja, vagy irigységgel - talán nem is annyira fontos. A lényeg, hogy olvassa, gondolkodjon, s véleménye legyen a leírtakról.Az Alapítvány eddigi történetét feldolgozó mű összegez, azt teszi, amit mindannyian megteszünk időről időre életünk egy-egy szakaszát lezárva, új fejezetek kezdete előtt. Ahhoz, hogy az ember pontosan meg tudja határozni helyét a világban, időnként meg kell állnia, vissza kell tekintenie, s értékelnie kell, hogy a múlt tapasztalataira is építhessen az újabb célok meghatározása során. Földi létünkben mindig úton vagyunk, a kezdet és a vég között. A kezdet adott, a vég úgy tűnik, a végtelenbe veszik. Csalóka illúzió ez, amelyet előbb vagy utóbb, de mindannyian megtapasztalunk. Nem várhatunk ezért kényelmesen minden nap a holnapra, úgy kell élni, alkotni, s nyomot hagyni magunk mögött a világban, mintha minden nap az utolsó volna. Az Alapítvány elmúlt termékeny évei és jövőbeli terveik sora tettekben megnyilvánuló elégedetlenséget sugall. Jó értelemben vett türelmetlen elégedetlenséget, hiszen feladatok sora hever az út szélén, csak nyitott szemmel kell járni, s észrevenni azokat.Városunk épített emlékei, amelyek mellett naponta elhaladunk, megszokott környezetünk részei, szinte észrevétlen simulnak bele mindennapjainkba. Gyakran csak a messziről érkező ember tekintete akad meg rajtuk, csak ö észleli a részletekben rejlő, az egészet meghatározó gazdagságot, a gondos kezek értékes munkáját, de általában ő veszi előbb észre a