A zöld 35 színe [antikvár]

; f / 1 . ' i • i 1 i i Súlyos.tudás birtokában is pozitívan, szeretettel fordulni a világ felé 1. Egyfolytában végigolvastam ezt a könyvet - pedig nem arra való. De szorított a határidő, másrészt, ahogy álltam naphosszat a képernyő előtt, egyre nehezebb volt kiszakadni abból a lelkiállapotból, amelyet az így, utánagondoiás, rendszerezés, elhelyezés nélkül szinte összefolyó interjúk keltettek bennem. Fbben a gomolygásban, az összemosódó részletek fölött, egyre tisztább lett egy összbenyomás. Mégped/g örömteljes benyomás. Mintha állnék egy nagy Magyarország-térkép, sőt a Kárpát-medence képe fölött amelyben egymás után színesednek ki kicsi vagy nagyobb tájegységek, telnek meg képekkel. Megjelennek virágok, tájak, biztosan látott (mint Pénzesgyőr), vagy elképzelt épületek (például egyesületek támaszpontjaivá tett tanyák); felmerülnek ismert arcok, találkozások, s élénken elképzelem az ismeretlen nyilatkozókat és közösségüket. Legyen mentsége ennek az érzelmes bevezetőnek, hogy számomra időutazás is volt a könyv: találkozás egykori társakkal, eseményekkel, és magammal is. Egy percre sem feledem, hogy emberek sorsáról szól ez a kötet. Mihalicz Csilla is először a „zöldmozgalom" nagy ívét akarta megrajzolni, aztán egyre jobban beszélgetőtársainak az életútja kezdte érdekelni; honnan jöttek, mi lesz velük. Hiszen legtöbbjüknek az élete az egyesülete, alapítványa működtetése, vagy szigetként, egy-egy fa/uban a jónak látott életformát élik. Ezekből az életekből rajzolódik ki a környezetvédő civil törekvések története és mai állapota Magyarországon; nem pontosan tervezett és végrehajtott „ívként", hanem a maga szerves növekedésében, gyümölcsökkel, elszáradt ágakkal, kitéve a jó és rossz időnek. A beszélgetésekben az utóbbi húsz év magyar történelme is megjelenik egy sajátos metszetben, s a tanulságok messze vezetnek. Mihalicz Csilla a maga bevezetőjében már adott egy összképet az ő benyomásai alapján (Kasszandra!). Én inkább szétszórt megjegyzésekre szorítkozom. Talán ez ilük a zöld dvilség laza hálózatos szerkezetéhez, amelyben egykor otthon voltam. S ugyan a végítélet el fog jönni, de -mint a korai keresztényeknek, amikor rádöbbentek, hogy nem az ő életükben - addig is be kell rendezkedni az életre az ilyesmivel nem törődő nagy többség közepette. Találóan jegyezte meg Bojtos Ferenc (CSEMETE), hogy a mi létünk kisebbségi lét. S a fenti párhuzam abban is megáll, hogy ez a kisebbség mindezek ellenére, vagyis a végre tekintve, mégis a reményt képviseli. 2. Meghökkentő meglátása az egyik nyilatkozónak, hogy az állami környezetvédelmi szervrendszer együtt épült és pusztult a zöldmozgalmakkal. Egy másik vélemény szerint a környezetvédelmi mozgalom is csak olyan, mint a magyar társadalom. Ezt nem a szokásos lebecsülő értelemben venném. Valóban olyan; s pontosan azt, a magyar társadalom állapotát jelenítik meg a „zöldek" Az lenne furcsa, ha a „civil" nem a társada/ombóí kiszakíthatatlanságot jelentené az elkülönülő, például állami szférával szemben - persze Sólyom László allcotmányjogász. volt köztársasági elnök