A Zrínyi-kultusz napjainkban a magyar, horvát és szlovén határsávban [antikvár]

Előszó {Padányi József) Előszó Sokat töprengtem azon, hogyan tudnám összefoglalni gondolataimat úgy, hogy az olvasó ne lapozzon azonnal tovább. Kerestem hát egy „ütős" mondatot Zrínyi Miklóstól - ha már az ő és családja emlékének ápolásáról szól ez a kötet. 1648. július 5-én írja Batthyány Ádámnak, Csáktornyáról: „Mi nem kicsiny emberek vagyunk, kicsiny csatázás és haszontalan járás, ha ugyan valami haszonnal van is, minekünk nemigen tisztességes; nagy vízben kell halásznunk, és nagy fába kell vágnunk az fejszénket, az mely ellenségünk romlásával és nagy hírrel dűljön le. " Ilyen vízben halászott Zágorec-Csuka Judit is, amikor arra vállalkozott, hogy bemutassa a Zrínyi család emlékezetét a szlovén, a horvát és a magyar közösségekben. Arra a térségre figyelt, ahol lépten-nyomon Zrínyi emlékekkel találkozunk, ahol ma is óvják a térséget egykor uraló család emlékét, külön-külön és eg3^tt is. Ma már három ország osztozik ezen a területen, három ország polgárai élik itt életüket. A szerző őket látogatta meg, és együtt emlékeztek a közös örökségre. A kötetbe foglalt beszélgetésekben, eseményekben és szervezetekben az a közös, hogy tisztelettel emlékeznek a Zrínyiekre. Lendva, Csáktornya, Murakeresztúr három ország, három település, három közösség, de egy szív. Zágorec-Csuka Judit ebben a munkában nagy fába vágta a fejszéjét, és az eredmény öt igazolta. Bizonyította azt, hogy bár sokszor eltérő úton haladunk, néha mást gondolunk ugyanarról, de vannak közös értékeink, van okunk közösen büszkének lennünk. Ez a kötet lehet az egyik közös büszkeségünk, hiszen benne vagyunk mindahányan, akik tisztelettel gondolunk a Zrínyiekre, honvédő harcukra és áldozatukra. Hatvan, 2020. június 20. Padányi József