Ad acta 2001 [antikvár]

A 2001. esztendő sokarcú" év volt: jelentette egy új évtized, egy új évszázad és egy új évezred kezdetét. Az ilyen különleges dátumok nagy várakozást ébresztenek a földi halandóban ": hoz-e valami különlegest, történik-e velünk valami szokatlan, rendhagyó.A levéltáros földhöz ragadt" ember, reálisan és viszonylag objektíven szemléli a világ eseményeit, hiszen neki több évszázados távlata van, a múlt évszázadai karnyújtásnyira vannak tőle. S mi a jövő? A múlt ismétlése különböző variánsokkal. Persze, azért egy új évezred beköszönte mindenképpen nagy esemény. Elhagyjuk azt az évszázadot, amelyben megalakult a Hadtörténelmi Levéltár, az az intézmény, amely az itt dolgozók nagy részének szívügye. És a Levéltár sorsa meghatározó tényező számukra.Visszatekintve az elmúlt évtizedekre, múltunkra, azt kell mondanunk, hogy nem panaszkodhatunk. Volt részünk jóban is, rosszban is, átéltünk több rendszerváltást", túléltünk sok politikai széljárást. Az ezredfordulót úgy léptük át, hogy a 82 éves közgyűjtemény ismert és elismert. A Levéltár erőssége csak abban lehet, hogy ragaszkodik szakmai alapjaihoz, és magas színvonalon műveli hivatását.Ehhez persze feltételek kellenek, személyi és technikai feltételek, bizonyos színvonalon. Napjainkban jó esélyünk van arra, hogy az elődeink által lerakott alapokon reményeink szerint tudunk dolgozni, hitvallásunk szerint, amely - 1997 óta ismét életre keltve - minden bizonnyal ismerősen cseng kedves Olvasóinknak: Múlt nélkül nincs jövő"!