Adalékok Nemesócsa történetéhez I-II. [antikvár]

ELOSZO „ egy kapualj, ahol először gondoltál valamire, pad, amelyen ültél, és nem értettél valamit, pillanat a folyóvíz alatt, mikor valamilyen régi létezés emlékébe merültél vissza; simára csiszolt kavics, melyet megtalálsz a régi asztalfiókban, s már nem tudod, mit akartál vele; a hittan tanár kalapja, melyen barna folt éktelenkedett, szorongás egy történelemóra előtt, különös játékok, melyeket senki nem ért, és következményeiről álmodsz egy életen át, tárgy egy ember kezében, hang, amit éjjel hallasz a nyitott ablakon át és nem tudod elfelejteni " Márai Sándor: Zendülők (részlet) Nemesócsához, e csallóközi nagyközség történetéhez próbál adalékokkal szolgálni ez a könyv. Epizódokat kínál csupán, mert a település több mint ezeréves történetéből nyilván csak részleteket tud felvillantani. Az összeállított történet a település gazdag, eseményekkel teli életét idézi, olyan emlékeket, eseményeket, amelyeket talán már el is felejtettünk, esetleg elhomályosodva, elkopva időznek emlékezetünkben, vagy nem is tudtunk róluk. Köztudott, hogy a község talaját már honfoglaló magyarjaink lába is érintette. Innen kezdődik tehát a történet, amelynek felvázolásában ügyeltem arra, hogy csupán azok a tények kerüljenek megírásra, amelyekhez létezik írásos vagy egyéb dokumentum. Ez utóbbiak száma sem mondható elenyészőnek, hisz még e zsombékos térség sem, a mocsarak sem akadályozták meg a régmúlt emberét földszerzési ambíciójában, olykor hatalmaskodásaiban, s e törekvéseit a legtöbbször oklevelek rögzítették. Ezek a levéltárban őrzött dokumentumok sok információval szolgáltak az elmúlt századokban történt eseményekről. A forrásfeltárás mégsem lehet teljes, vélhetően számos forrásanyag lapul még a levéltárak mélyén feltárásra várva. A kétkötetes könyv mintegy 15 fejezetben vázolja fel Nemesócsa egy darabkájának történetét, ez az első kötete. Régmúlt és közelmúlt, olykor a jelen szereplői, eseményei elevenednek meg a két kötetben. Mégis támadhat hiányérzetünk. Magyarázattal tartozom a tekintetben, miért hiányzik e munkából a paraszti társadalom, a népszokások, a paraszti réteg részletes történelmi-néprajzi jellegzetességeinek bemutatása. Vagy ha benne van is, csupán érintőlegesen. A földmüvesség szerves, sőt legnagyobb társadalmi rétege volt a falunak. A paraszti munkák és a hozzá tartozó szokások, a parasztember mindennapjai - étkezési, öltözködési, ünneplési, temetkezési, építkezési stb. szokásai - külön kötetet érdemelnének. Ezúttal azonban hangsúlyozottabban arra próbáltam rámutatni, amiről Nemesócsa kapcsán eddig még nem esett szó: miért is volt „nemes" Nemesócsa. Az okokat kerestem, mivel érdemelte ki e „nemes" jelzőt a község. Ugyanúgy teljes képet igényelne az iparostársadalom feltérképezése, mert amit itt próbáltam bemutatni, az csupán ízelítő abból a szimbiózisból, amelyben földbirtokos, földműves, iparos és polgár egy falu közösségén belül egymásrautaltságában élt. A könyv terjedelmi korlátai nem engedték, hogy egy falu közösségének minden aktivitásáról és minden benne részt vevő személyről, csoportról