Adatok Solt község történetéhez [antikvár]

Az idő múlása elhalványítja az égő fájdalmat, és a kétségbeejtő nyomiorúságot is. Az új gondok fölébe nyomulnak a régiek emlékének, és sokszor a kisebb baj is joibban fáj ma, mint a nagyabb régire való emlékezés. De ha olykor valamilyen emlékeztető felidézi a régi bajokat, akkor a fájdalom majdnem olyan élesen (hasít belénk, mint akkor, amikor elszenvedtük. De csak majdnem, mert mégis elmúlt, és az emlékezésbe belevegyül az la megnyugtató tudat, hogy az már a múLté, nincs többé. S ha magunkat át is engedjük az emlékezésnek, és visszaálmodünk régi szenvedéseket, utána felébredünk és íelszabadulva érzékeljük, hogy az már elmúlt, csak a verejtékes homlok emlékeztet rá, hogy újra átéltük. Rossz arira emlékezni, hogy mi volt Solt községben 30—50—100— 200, sőt még ennél is több évvel ezelőtt, de még rosszabb arra goindolni, hogy mi lenne ma is, ha 1945-ben nem az a felszabadulásunk valósul meg, ami bekövetkezett. Ezért emilékezzünk az 'elmúlt időkre, még akkor is, ha az nagyon fájdalmas. Emlékezzünk és gyermekeinket is emlékeztessük, hogy ne feledkezzünk meg arról, ami különibsóg az akkori, és a mai éltetünk között. Ezért tartom hasznosnak — ési egyben szülkségesnek — a régi világ emlékeinek és parasztságunk új élete eredményeinek közreadását, feldolgozását. Ezzel a munkával a táj-, és az azon élők felé szeretnénk fordítani m-indazokat, akik ez után érdeklődnek, különösein a Soltiakat. Hisz az, amit az életben magunkénak, igazi környezetiüniknek nevezhetünk, csak parányi a 'nagy egészhez képeist. Ezért keill törekednünk először a kicsiny rész mi8gismerésére. Közelebb áll S2ívünkhöz a megszokott udvar, kert, falunk határa, a hegy oldalához simuló szőlők, erdők, melyeknek fáit gyermekkorunk óta ismerjük, vagy a végtelenbe vesző róna apró tavacskáival, szegényes növényzetével. Enmek a földnek hegyeit, síkjait, lapályait, növényzetét, állatvilágát és emberi kultúráját tanulmányozzuk először ifjú korunk ösztönszerű érdeklődésével, majd később tudatosan kutató elmélyedéssel. Eleinte nem gondolunk ari^a, hogy kutatásunk messze fog vezetni, hogy a szülőföld szűk határán túl ez összefügg az országgal, s az országon túl bekapcsoilódik egy világrész, sőt az egész föld érdekkörébe. A föld