Ahogy rektoraink látták [antikvár]

ELOSZO A történelmi hagyományokkal rendelkező Debreceni Egyetem 2000. január 1-jei megalakulása óta hét és fél év telt el. Ma a Debreceni Egyetem az ország egyik legdinamikusabban fejlődő, legnagyobb költségvetéssel rendelkező felsőoktatási intézménye, amelyben mintegy 60 milliárd forint értékben valósultak meg beruházások. Az intézmény 15 karával és 21 doktori iskolájával a legszélesebb képzési kínálatot nyújtja hazánkban, tudományos-kutató műhelyeinek köszönhetően a régió szellemi központjaként tartják számon. így látja a most leköszönő rektori vezetés. Vajon hogyan látja az integrációt és az egyetemet ma az, aki intézményvezetőként részt vett ermek a folyamatnak az előkészítésében? És hogyan látja az a rektor, aki még korábban, a nyolcvanas vagy a kilencvenes években irányított egyetemet, amikor nem írta elő az integrációt törvény, de a debreceni felsőoktatási intézmények már sikeresen együttműködtek? A Debreceni Universitas Egyesülés 15. évfordulóján a Debreceni Egyetem és jogelőd intézményei, a Debreceni Agrártudományi Egyetem, a Debreceni Orvostudományi Egyetem és a Kossuth Lajos Tudományegyetem egykori rektorait hívtuk egy közös emlékezésre. Ezen a kötetlen beszélgetésen született a most olvasható könyv gondolata, mintegy válaszul az előbbiekben is feltett kérdésekre. Interjúk készültek a rektorokkal, melyeket videón rögzítettek, ezek leiratából állt össze a kötet. A szereplők egyes szám első személyben emlékeznek vissza és értékelik akkori szerepüket, az egyetem mai helyzetét és elképzeléseiket a jövőről. A kérdések helyett rövid címek utalnak az egyes témakörökre. „A Debreceni Egyetem integrációja sikertörténet." Ez egy olyan mondat, amely szinte minden szereplőtől elhangzik. Az 1912-ben alapított, 2007-ben 95 éves múltra visszatekintő Debreceni Magyar Királyi Tudományegyetem a több mint fél évszázados széttagoltság után, valamint az ettől függetlenül fejlődő, 1868-ban alapított, közel 140 éves agrár felsőoktatás az ezredfordulón egymásra talált. Elhangzik az egyik interjúalanytól, hogy a debreceni egyetemek akkor is egyesültek volna, ha az integráció nem lett volna törvényi kötelezettség, mert így jött létre az a természetes egység, amely a stabil, decentralizált gazdálkodással párosulva megteremtette a jövendő fejlődés alapjait. A Debreceni Egyetem nemzetközileg is elismert eredményei a jogelőd intézmények integrációt megelőző erőfeszítésein, együttműködésein alapulnak. Kívánom, hogy a következő évtizedek fejlődése is legalább olyan eredményes legyen, mint az integráció, és az az időszak, amikor mai formájában kialakult az egységes Debreceni Egyetem. Debrecen, 2007. június Prof. DrPNagyyfános rektor