Ajka város [antikvár]

A kokszváros átlényegülése Előszó az Ajka lexikonhozElső szavam a köszöneté. Hogy a szerzőnek volt bátorsága nekivágni az ajkai évszázadok el-elágazó útjainak, ösvényeinek végigbarangolására. Betűkbe, szövegbe zárni, kiragadni a múlt miriád történései, tényei közül azokat, melyek hite szerint érdemesek az utókor emlékezetére. Nem kis feladat és nagy felelősség megtalálni azokat a szavakat, neveket, fogalmakat, amelyek vasúti jelzőlámpa gyanánt - iránymutatóként - világítanak ránk a messzi múltak ködéből. Tudván azt, hogy megismerésünk - páli értelemben - így is csak tükör általi, azaz homályos és töredékes lehet.Ajka, várossá nyilvánításakor, 1959 novemberében a városok csillagrendszerében még csak egy halovány, pislákoló csillag volt, de - nagy ígéret. Kokszváros volt a szó igazi értelmében, ahol a környezetvédelemmel még vajmi keveset törődtek, ahol a Föld megseb-zése révén óriási mennyiségű szürke-és vörösiszap települt a város környéki tájra. (Nagyapám holtig emlegette alattuk nyugvó aranykoronás földjeit.)A város metamorfózisa, karakterének átlényegülése még hosszú időt vett igénybe. Bizony jó pár évtizedbe belekerült, hogy az ajkai utcákról eltűnt a sár és a népviseletnek" számító gumicsizma. És a hozzákapcsolt szórványtelepülésekkel is csak lassan-lassan forrt össze. E település-konglomerátumban a városalapítást követően még szinte minden rendszert nélkülözve követték egymást a falusias porták, a barakklakások és az ötletszerűen épített családi házak. Ajka az idő tájt i^an kinevezett és ideküldött tanácselnöke először meglátván a várost" - saját bevallása szerint - vissza akart fordulni.Jómagam is emlékszem arra, amikor Ajkán felépült a nyolcemeletes, amelyet aztán tízemeletesek követtek. Kik fognak eizokba költözni?! - hüledeztek a vidékiséghez szokott ajkaiak. Felépülésük valóságos Bábel-tornyaként hatott.Ára az ideköltözők egyfajta pionirszellemet képviseltek, akik azért jöttek el korábbi lakóhelyükről, mert szabadabb, tartalmasabb életre vágytak, valamit bizonyítani akartak. S főként: fiatalok voltak. (A város lakói az ezerkilencszáz-hatvanas években átlagosan huszonnyolc évesek voltak!) Vagy száműzöttként érkeztek ide, mint például az egyik horthysta miniszterelnök lánya, aki szigorú tekintetű rendelőintézeti nővérként vizsgált bennünket, iskolásokat. Ám a városlakók többsége a Bibó István-i értelemben vett szabadság kis köreinek kitágulását jobbára itt élte meg, hiszen számosan egy jobb élet reményében érkeztek ide. -A pártállam kiépültével és az országhatárok lezárultával sokak számára az Ajkához hasonló alig-városok jelentették a magyar Amerikát, az ígéret földjét, ahol a városi levegő szabaddá tesz". A szűkös életkörülmények közül ideérkezők - ki ilyen, ki olyan okból, de - egyet akart: valami merőben újat, mint eddig. S ők, a sokszor képzetlen falusiak minden nehéz és egészségre ártalmas munkát is elvállaltak. Köztük nők is, akiket csak betonnőként" emlegettek. Akik, ha kellett, az építkezéseken dolgoztak, vagy szenet válogattak egy szalag mellett. És boldogok voltak, amikor már nem gyalog, hanem ponyvás teherautókon, úgynevezett fakaruszokon utazhattak hajnalonként e munkahelyekre.Itt egy olyan település jött létre, ahol a legnagyobb ünnepet a motorverseny jelentette, ahol Csicsics és Simon valóságos nemzeti hősnek száinítottak, ahol már az versenyeket megelőző edzéseket is óriási érdeklődés kísérte. Olyan város született, ahol a hétköznapi ,Jculturális kikapcsolódást" sokak számára a hírhedt Topogó vendéglő jelentette, ahol vágni