Ajkai életrajzi lexikon 2. [antikvár]

ElőszóTöbb éves munka eredményét tartja kezében a Kedves Olvasó. 2003-ban jelent meg Tilhof Endre hiánypótló kézikönyve, az Ajkai életrajzi lexikon első kötete, amely háromszáznegyvenöt. Ajka érdekében tevékenykedő, lezárt életpályájú személy adatait tartalmazta.Az azóta eltelt öt év alatt sokan távoztak az élők sorából, és a szerző újabb kutatásai, folyamatos adatgyűjtése eredményeként most a lexikon második kötetét is kézbe vehetjük. Terjedelme és jelentősége vetekszik elődjével: háromszázhuszonöt újabb személy életrajzi szócikke mellett kiegészítő adatokat tartalmaz az első kötetben megjelent életrajzokhoz, és terjedelmes Függelék tartozik hozzá. A függelékben közölt, alapvetően táblázatos felsorolásokban olvashatjuk a várost alkotó községek bíróinak és tanácselnökeinek névsorát, szerepelnek benne a város díszpolgárai, az Ajka Városért Díszoklevéllel kitüntetettek, az orvosok, gyógyszerészek és állomásfőnökök mellett azok a személyek is, akiknek hiányos életrajzi adatai nem tették lehetővé, hogy saját szócikkel kerüljenek be a lexikonba.A két kötetben tallózva megállapíthatjuk, hogy amíg az első kötetben javarészt a humán és műszaki értelmiségiek szerepelnek, a második kötetben helyet kaptak községeink egyéb jeles polgárai, az iparosok, kereskedők és azok a parasztgazdák is, akik a maguk területén áldozatkész alakítói, fejlesztői voltak szűkebb pátriájuk politikai, gazdasági és kulturális fejlődésének.Tilhof Endre könyve alapmű. Nélkülözhetetlen a helytörténészek, pedagógusok és minden városunkat szerető, múltja után érdeklődő polgára számára. Fontos szerepet tölthet be identitásunk megőrzésében, a történeti kutatás szolgálatában.Ha nem tudod mi történt légyen, mielőtte születtél; - gyermek vagy -mondta Cicero. Példaként állhatnak előttünk az Ajkai életrajzi lexikon két kötetének lapjain olvasható jeles ajkaiak rövid életrajzai. Ők voltak azok, akik szeretett városunk jelenét megalapozták, és élni tudtak lehetőségeikkel. Példájukból erőt meríthetünk - büszkék lehetünk rá, hogy van mihez visszanyúlnunk. Talán elég, ha csak az irodalombarát, Petőfi-