Ajkai krónika [antikvár]

Előszó Tisztelt Olvasó! Azt mondják rólunk, hogy mi ún. „csináU város" vagyunk, mert nem szerves (történelmi) fejlődéssel jöttünk létre, hanem egy társadalmi helyzet alkotott meg bennünket. Hát ki-ki döntse el, hogy ez a jelző most dicséret-e, avagy elmarasztalás! Ajkát tudniillik nem a szolnokiak, a kiskunok, a vazsiak, vagy mások, hanem az itt éltek alkották meg elsősorban önmagukból, valamint azokból az alkotóelemekből, amelyek mint aprócska települések élték mindennapjaikat e vidéken, századokon keresztül. Nem „hozott anyagból" lettünk tehát, hanem sajátmagunkból. Egymásra, egymás munkájára, eredményeire utalva éltek errefelé mindig is az emberek, házasodtak, keveredtek - nemesedtek. Vonzottak magukhoz mindig idegeneket, külföldieket is. Csupán egy szikra kellett ahhoz, hogy aztán közös tűz gyúlhasson és egy közös, komfortos, fél-, majd összkomfortos település - Ajka város - jöhessen létre. Legyünk őszinték: igenis, voltak arra törekvések, hogy felejtődjön el mindenki külön-múltja, s nyissunk egy teljesen új lapot a történelemkönyvekben. Hibás szemlélet ez. A múlt ugyanis városépítő és megtartó erő. Az az igazán erős település, amelynek mélyre lenyúló gyökerei vannak. Ha ez igaz, márpedig miért ne lenne igaz, mi még ennél is szerencsésebbek vagyunk, mert nekünk nyolc éltető erőnk van: nyolcszoros a múltunk, nyolcszorosak, ezért tehát sokkal erősebbek és táplálóbbak a gyökereink is! Nem elfeledni kell a múltat, hanem mindazt megőrizni belőle, ami máig ható, ami akár örökérvényű. Mi a magunk részéről igyekszünk sok mindent elkövetni annak érdekében, hogy igenis ápolódjon a településrészek múltja, mindenkinek legyen külön-külön saját arca, éledjenek fel a helyben megvolt közösségi emlékek. Lehessünk megint sokszínűek, pontosan annyifélék, ahány faluból létrejöhetett a „papíron" éppen most ötvenéves városunk. Ez a könyv, Tilhof Endre legújabb munkája ezt a célt szolgálja: megmutatja valamennyiünk múltját, emlékeztet hajdan volt eseményekre, cselekedetekre, emberekre. A maga szikár tárgyszerűségéhen nem mesél, hanem felmutat. Elképesztő gazdagság ám az, amit láttat! Rendkívül szerény: nem befolyásol, de még csak nem is orientál. Egyszerűen elénk rakja a tényeket - s ettől kezdve a történet immár a mi felelősségünk: mihez kezdünk a régebbi és újabb kori tényekkel, mennyire vagyunk tanulékonyak, vagy éppenséggel bátrak az okulásra. (Hát még ha majd a gazdag tárgymutató alapján cd-n, vagy más elektronikus adathordozón villámgyorsan is lehet majd kutatgatni benne !) Schwartz Béla polgármester