,,Aki csak kötelességét teljesíti, szolga!" [antikvár]

BEVEZETES (Bán Éva) Úgy gondoltuk, hogy 2020-ban, amikor megkapjuk gyémántdiplománkat, fontos, hogy megemlékezzünk arról az iskoláról, amely elindított minket ezen a pályán. Emlékeinket magába foglaló kis könyvünkben örömmel írtuk le hogyan készítettek fel tanáraink pályánkra, felelevenítve a hétköznapi iskolai életünk koinoly és vidám eseményeit. Ez a mi közös ajándékunk magunknak, gyermekeiknek, unokáinknak, akiknek a hivatásunk szépségeit is örökül szeretnénk hagyni. Több mint 60 éves távlatból egyértelműen megállapítjuk, hogy iskolánk messzemenőkig színvonalas szakmai oktatásban részesítette tanulóit. Egyben - kimondatlanul is - át tudták adni a reformkor és forradalom idején élő és a polgári jellegű népoktatás úttörőjeként számontartott pedagógiai szakíró Gönczy Pál nézeteit. „ ki nem lélekből tanító, nem tanító". Szerinte bármilyen alapos terv, bármilyen helyes nevelési célkitűzés nem helyettesítheti a tanítók lelkesedését, buzgóságát. Lobogó hittel hirdette, hogy „a haza jóléte és boldogsága" nagymértékben függ a tanítótól. A rossz tanító az ifjak egész nemzedékét teheti tönkre. A pálya felelősségteljes, ezért a tanító nem lehet „elhagyatott, mostoha fia a honnak." Az iskolában megszerzett ismereteink alapján mindegyikünk örömmel, „lélekből" dolgozta végig a pedagógus pályát. Közülünk nem volt pályaelhagyó. Sokan továbbtanultak és tanítottak felső tagozaton, középiskolában, sőt ketten egyetemi oktatóként végezték magas szinten az oktatás, nevelés nehéz, sok áldozatot és gyönyörű élményeket adó hivatását. Emlékkönyvünkben röviden visszaidézzük az ötvenes évek eseményeit. Ismertetjük iskolánk névadójának, Zirzen Jankának életét és jelentőségét és az épület rövid történetét, amely otthont adott nekünk. Az 1955-60 közötti időszakban jártunk a Rózsadombra a II. kerület Ady Endre utca 2. szám alatti Zirzen Janka Tanítónőképzőbe, összefoglaljuk, hogyan formáltak, képeztek bennünket itt tanítóvá. Bemutatjuk, hogyan állt közösségünk helyt a nagybetűs ÉLET-ben. Szubjektív életrajzainkból mindenki egyénileg is megismerhető. Ezt követően emlékezünk az osztálytalálkozókra, a diákéveink színes eseményeire, történéseire és tanáraira.