"...áll Buda még!" [antikvár]

Granasztói Pál A budai Várhegy A budai Várhegy sajátságos példája városok, városrészek oly nehezen szavakba foglalható varázsának. Honnét is e varázs? Ha okait keressük, mindenekelőtt a fekvésre, a helyre kell gondolnunk. Kevesen tudják, hiszen újabb kutatások vezettek rá, hogy a Várnegyed fordított értelemben feÚegvár, Akropolisz - amazok többnyire előbb épültek, és tövükben utóbb telepedett le az oda vonzódott lakosság: a budai Várhegy a tatárjárásig (1241) üres dombtető volt, és csak utána húzódott fel a pusztulástól sokat szenvedett Pest lakosainak egy része, keresett itt menedéket, alapított védhető várost élete és javai védelméért. Később, a xrv-xv. században már a domb déli végébe települt királyi udvartartás, az Anjouk, Luxemburgi Zsigmond, Corvin Mátyás egyre fényesebb várkastélya is vonzotta őket: főurakat, polgárokat egyaránt. Olyannyira, hogy Buda a középkor végére Európa egyik nevezetes, fényűző városa lett. Vörösmarty gyönyörű versében, a Szép Ilonkában joggal festi forgatagosnak életét, díszesnek képét, és mondatja a felejthetetlen sorokat az ősz Peterdivel a csalódott Ilonkának: ,Jobb nekünk a Vértes vadonában, / Kis tanyánk ott nyugodalmat ád." Azóta fordult az idő, és a Várnegyed „ád nyugodalmat", valami furcsa, vonzó kiemelkedés lehetőségét a nagyváros forgatagából. De - és talán ez a lényeges - a kiemelkedés egyben nem teljes elkülönülés, az odaköltözés nem száműzetés, az ott-barangolás nem igazi elutazás, még csak nem is kirándulás - hiszen a Várnegyed benne van egy kétmilliós metropolisban, méghozzá a kellős közepében. Olyan, mintha felmennénk egy toronyház tetőteraszára vagy valamelyik középület tornyába körülnézni, lenézni. Belátjuk innen egész Budapestet, dunai panorámáját, messze párába vesző pesti házrengetegét, a budai hegyek és erdők koszorújában felolvadó villanegyedeit. Lenézve, a lábunk előtt, alig százméternyire zajlik a partok, hidak, hídfők forgalma. Belátni a csendes Vízivárosba, utcáiba és udvaraiba. A vízivárosi tornyok fésűfokain át látni a Parlamentet, a Margit-hidat, a Margitszigetet. Az, aki a Duna közelében lakik, még meg is keresheti, legalábbis találgathatja, hogy melyik házban lakik. Dél felé tekintve pedig furcsa, szinte zavaróan intim közelségben látszik a kupolás, zárkózott várpalota. Ez, e körültekintés és körbejárás lehetősége, a térben és időben kiemelt sziget volta, talán a legnagyobb varázsa a Várhegynek. A legtöbb híres történeti város, városnegyed, még Magyarországon is, belülről gazdagabb, viszont ilyen fekvésű alig van, nagyvárosban, szép városban, a közepében mégúgy sem.