Alsóörs története [antikvár]

A honfoglalás, az államalapítás és az ezredforduló közelségében, a történetünk iránti érdeklődés felkeltésére alkalmasnak látszó pillanatban adjuk át a község történetét tartalmazó kötetet Alsóörs polgárainak, az érdeklődő olvasóknak és a szűkebb szakmai közönségnek. Községünk zászlajára az 1272-es évszámot írhattuk, ekkoriban vált ki a Balaton-felvidéki Örs településből Alsóörs falu. így községünk története a későn induló településé, hogy azután a késlekedésért a történeti forrásoknak évszázadok alatt felhalmozott páratlan gazdagságával kárpótolja a kutató történészt és az olvasót egyaránt. Alsóörs történetének írott forrásait így minősíteni egyáltalán nem túlzás. Alsóörsön kívül melyik település kezdheti még önkormányzatának tárgyalását és bíráinak lajstromát a XVI. században? Hol őrzi nyelvünk szépségeit annyi magyar nyelvű XVI. századi írás, mint amennyi az alsóörsi Mórocza család levéltárában található? Melyik településünk mondhatja el magáról, hogy a XVI-XVII. században két birodalom határvidékére szorulva, a két hatalomhoz való alkalmazkodást és a túlélést is biztosító magyar és török bíróság működésének írott forrásait megőrizte, ráadásul a faluban is őrzi egy török háznak, török adószedő házának nevezett épület mindennek az emlékét? Melyik település tudja ma felmutatni Magyarországon közösségeinek rendkívüli szerencsével fennmaradt forrásegyüttesét, mint amilyent a református egyházközségnek és a vele közös gyökerű községi önkormányzatnak, a nemesagilis közbirtokosságnak, a külső birtokosokat is tömörítő szőlőhegyi önkormányzatnak a XVIII. század óta keletkezett írott forrásai alkotnak, kiegészülve a települést mára teljesen átformáló fürdőtelep történetét őrző fürdőegyesületek irataival? Ez a forrásegyüttes valaha más településeken is létezett, de elpusztult. Alsóörsön fennmaradt. E kötet átadásakor emiatt mindenekelőtt azokra kell gondolnunk, akik e közösségek jegyzőiként végezték teendőiket annyi viszontagság közepette őrizve irataikat és azokra, akik összegyűjtötték és megmentették ezt a kimeríthetetlen forrásanyagot. Elsősorban Jablonkay Gézára, aki a falutörténeti források összegyűjtése mellett elsőként megírta a falu krónikáját is. E páratlan irategyüttes légköre sokakat megérintett, pályázati munkák, szakdolgozat, hírlapi írások készültek belőlük. Igen fontos, hogy a krónikaírás lendülete sem tört meg, minden évben egy tartalmas kötettel gazdagodik a falu története.