Alsóörsi krónika [antikvár]

A kiadó előszava.Dr. Jablonkay Géza mint fővárosi tisztviselő a harmincas években nyaralót épít maga és családja számára Alsóörsön. A második világháború utáni változások következtében a nyaralóból falusi háztartás lesz, a városi hivatalnokból pedig falusi szegényember, napszámos, alkakni munkás, néhányszáz négyzetméter telken törpe-gazdálkodó. Több mint tíz év után irodai munkát kap Veszprémben, de továbbra is Alsóörsön lakik, és onnan jár munkába vonattal, busszal. Nyugdíjazása után is Alsóörsön él, 1985-ben bekövetkezett haláláig.Mindezen idő alatt megismeri a falusi, főleg paraszti környezetet, munkát, életmódot, és azon keresztül a falu életét, a falu minden háborút, nyomorúságot, elnyomást kibíró és túlélő képességét. Alsóörs otthonává váHk, és eredetileg gondolkodáshoz, szellemi munkához szokott, tanult ember létére érdeklődni kezd Alsóörs és népének keletkezése, múltja, története iránt, - miután a történet utolsó pár évtizedét maga is átélte.Ebből az érdeklődésből adatgyűjtés, kutatás, majd írás lesz. Kiderül, hogy vUsóörs község létezése már egy 1272-ből való okiratból kimutatható. A község erről hétszáz évvel később, 1972-ben ünnepélyes keretek közt megemlékezik. Ez alkalommal mutatja be a hétszáz esztendő történetét átfogó Alsóörsi Króiükát mintegy 300 Írógépelt oldalon 10000 sorban az akkor hetven esztendős Dr. Jablonkay Géza, - az én Édesapám.A Krónika azóta is megmaradt kéziratban, nyomtatott kiadásra csak most kerül sor. Ehhez a munkához csak az írógépelt eredeti szöveg gyenge minőségű, helyenként alig kibetűzhető fénymásolata áUt rendelkezésre, így az egészet újra kellett írni. A szövegen semmit nem változtattam, igyekeztem a mai szövegszerkesztő rendszerek formai lehetőségeit nem túlzásba vinni és a viszonylag egyszerű külalakot az eredetihez hűen megtartani.Mindezt a feladatot családunk magára vállalta. Ezzel tartozom Apám emlékének, az annak idején nekem is otthononmiá vált Alsóörsnek, magamnak pedig ajándék a saját hetvenedik életévemben.Jablonkay László