Angyalföld négy évtizede [antikvár]

Angyalföld négy évtizede - melyet felszabadításunk napjaitól megélt - az itt élő több mint 140 ezer, az itt dolgozó több mint 70 ezer ember egyéni, közösségi, társadalmi életének szintézise. Ez a név, hogy "Angyalföld" éppen úgy hordozza magában a történelmi léptékű eseményeket, mint a dolgos mindennapok történéseit. Másképpen visszhangzik e név azoknak a fülében, akik itt átélték, megélték e század első felének testet-lelket nyomorító korszakát és a felszabadulást, mint azokéban, akik ennek csak részbeni részesei lehettek. Megint másképpen azokéban, akik csak kívülről, átutazóban hallják ezt a szót, hogy Angyalföld. E név varázsa, tartalma mindenekelőtt abban van, hogy ezer szállal kapcsolódik újkori történelmünkhöz. Bölcsője a magyar ipar kialakulásának, ehhez kapcsolódóan a munkásosztály eszmélésének, résztvevője a forradalmi megmozdulásoknak, otthonadója a Kommunisták Magyarországi Pártjának, erős bázisa a Horthy-fasizmus alatt illegalitásba szorított kommunista pártnak, kiinduló pontja, szervező ereje az 1930-as nagy sztrájknak, részese a fasizmus, a háború elleni küzdelemnek, támogatója, segítője a felszabadító szovjet hadseregnek. A felszabadulás után Angyalföld elsők között kezdi eltakarítani a romokat, munkába állítani a gépeket, beindítani az életet. Ott halad az újjáépítés élvonalában, fegyverrel védi az ellenforradalmárok ellen a gyárait, a pártházát, az ellenforradalom leverése után azonnal hozzálát a párt újjászervezéséhez. Négy évtized egy ember életének kétharmadát, egy közösség életének csak néhány pillanatát jelenti. Mégis, amikor számba vesszük évtized léptékű pillanatainak eseményeit és eredményeit, történelmi léptékűvé válnak. A magyar nép történelmének részesei és formálói voltunk és vagyunk itt, ezen a tizenhárom négyzetkilométernyi földrészen, a főváros XIII. kerületében, Angyalföldön.