Bővebb ismertető
Részlet:
"Fenyő D. György
Tanár és költő
Költő és tanár, tanár és költő: milyen távoli területei ezek az életnek! A költő alkot, a tanár átad; a költő eredeti, a tanár közvetítő. A költő szabad, a tanár végrehajt; a költő alkotó értelmiségi, a tanár fegyelmezett közalkalmazott. A költő verseiben személyisége áll a középpontban, a tanár magyarázataiban a tárgy. A költő új perspektívákat villant fel, új lehetőségeket fogalmaz meg, a tanár a hagyományt közvetíti, a tradíciót élteti tovább. Költőt ismerni: kiváltság, tanárt ismerni: mindennapos tapasztalat. Költő csak a kiemelkedőkből lehet, tanár mindenkiből.
Vagy mégis közeliek? Mindkettejük legfőbb munkaeszköze a nyelv: a költő általa formálja mondandóját, a tanár általa formálja diákjai személyiségét és tudását. Mindkettejük legfőbb hatóanyaga és munkaeszköze a személyiségük: a költő sorai mögött is, a tanár magyarázatai mögött is élő személyiséget érzünk lüktetni, lélegezni, gondolkozni, érezni. A költő verssorait is, a tanár mondatait is életük hitelesíti vagy cáfolja. Mindkettejük művének középpontjában emberi értékek állnak: értékeket fogalmaznak, teremtenek vagy semmisítenek meg. Hatásra törekszik a költő is, a tanár is: az a céljuk, hogy olvasóik, hallgatóságuk, tanítványaik, diákjaik azt tudják, amit ők tudnak, úgy lássák a világot, ahogy ők látják.
De ha van is rokonság a két hivatás között: lehet-e egyszerre valaki költő is, tanár is? Nem öli-e meg a mindennapos munka a költői ihletet? Nem szürkíti-e el a költői képzeletet a dolgozatjavítás napi penzuma? A képzelet szabadságának nem ellensége-e az osztályozófüzet és a haladási napló? Nem teszi-e lehetetlenné a költőként való életet a folyosóügyelet, a tanterv és a másnapi órákra való készülés robotja? És másik oldalról: tud-e tanítványaira figyelni az, aki a maga gondolataival van elfoglalva? Képes-e világosan magyarázni, alaposan gyakoroltatni, rendszeresen számon kérni az, aki előző nap éjfélig egy-egy jelző megtalálásával volt elfoglalva? Képes-e többször, ismétlődően elmondani ugyanazt olyan valaki, akinek célja, hogy új szavakat találjon, új kifejezésmódokat próbáljon ki, új látásmóddal"
Nemes Nagy Ágnes (Budapest, 1922. január 3. – Budapest, 1991. augusztus 23.) magyar költő, műfordító, esszéíró, pedagógus, a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagja; Lengyel Balázs műkritikus első felesége.
Budapesten született 1922. január 3-án. Mindvégig eredeti nevén publikált. Budapesten élt. 1939-ben a Baár–Madas Református Leánylíceumban kitüntetéssel érettségizett. Ezt követően a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar–latin–művészettörténet szakos hallgatója lett, s itt szerzett diplomát 1944-ben. Egyetemi éveiben munkakapcsolatba került Szerb Antallal és Halász Gáborral.
Diákkorától kezdve írt verseket, folyóiratokban 1945-től publikált. Első verseskötete 1946-ban jelent meg. 1946-ban lépett be a Magyar Írószövetségbe, később tagja volt a Magyar PEN Clubnak is. Ez évben alapította – férjével közösen – az Újhold című irodalmi folyóiratot, amely csak 1948 őszéig jelenhetett meg, de betiltása után mintegy emblémája lett a babitsi Nyugat eszmeiségét és minőségigényét vállaló írói-irodalmi törekvéseknek. 1947-1948 augusztusa között ösztöndíjjal – a magyar tudomány és művészet, az irodalom nagyjaival együtt, mint Pilinszky János, Károlyi Amy, Ottlik Géza vagy Weöres Sándor – a Római Magyar Akadémián, illetve Párizsban tartózkodott tanulmányúton, mintegy a háború szörnyűségeit feldolgozandó.
Elsősorban francia és német nyelvű műveket fordított (így Corneille, Racine, Molière drámáit, Victor Hugo, Saint-John Perse verseit, Rilke és Bertolt Brecht műveit), de antológiákban számos más nyelvből is készült fordítása megjelent. 1946-tól a Köznevelés című pedagógiai folyóirat munkatársa volt, 1954-1958 között pedig a budapesti Petőfi Sándor Gimnázium tanára. 1958-tól szabadfoglalkozású író.
A költői életmű terjedelmét és a kötetek számát tekintve keveset publikált. További új verseit az 1967-es Napfordulóban, majd pedig három gyűjteményes kötetének egy-egy új ciklusában adta közre. Ebben az időszakban írta (sokak által főművének tartott) versciklusát az "Ekhnáton jegyzeteiből"-t.
Költői munkája mellett a magyar esszéirodalom kimagasló művelője volt. 1975-től kezdődően több kötetben publikálta esszéit, verselemzéseit és a vele készült interjúkat. Önálló kötetet szentelt Babits Mihály költői portréjának. Műelemzései, a költészet rendeltetéséről, a vers belső természetéről szóló írásai a szakszerűség és az érzékletes, sőt élvezetes eleven szemléletesség példái, a tárgyszerűség és személyesség finom ötvözetének mintái.
Az 1970-es, 1980-as években mértékadó és meghatározó személyisége lett a magyar irodalmi életnek. Kapcsolatot tartott a magyar irodalmi emigráció számos jeles tagjával is. Több ízben képviselte hazája irodalmát külföldi felolvasóesteken és nemzetközi írótalálkozókon, 1979-ben pedig 4 hónapot töltött Iowában, az egyetem nemzetközi írótáborában.
1986-ban Lengyel Balázzsal közösen – évkönyv formában – újraindították az Újholdat Újhold Évkönyv címen. A 12 kötet arról tanúskodik, hogy Nemes Nagy Ágnes az Újhold-eszme megvalósítását életműve részének tekintette.
Élete utolsó évében meghívott alapító tagja lett az MTA-n belül szerveződő Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának.
1998-ban posztumusz megkapta Izrael állam Világ Igaza-kitüntetését, Lengyel Balázzsal együtt, mert a Holokauszt idején zsidókat mentettek.1998-ban a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány Nemes Nagy Ágnes-emlékdíjat alapított a magyar esszéirodalom legjobbjainak elismerésére. A díjat először 1999-ben ítélték oda három személynek.1999-ben, a budapesti Petőfi Sándor Gimnázium falán helyezték el bronzból készült emléktábláját, szobrászművész alkotását.2001-ben Budapest XII. kerületének önkormányzata, a Magyar Írószövetség és a Széchenyi Művészeti Akadémia emléktáblát állíttatott a költő egykori lakóhelyén, a Királyhágó utca 2. szám alatti ház falán.