Aquaplus sztori [antikvár]

ELŐSZÓ Van az úgy, amikor az ember pontosan el tud képzelni valami olyat, amelynek sohasem volt a részese. Mégis látja maga előtt, érzi a levegőjét, átéli az izgalmat, és első megszólalásakor óhatatlanul megremeg a hangja. Tudja, hogy sorsdöntő pillanatot él át. Mesélték, hogy aki Szegeden, a matematika tanszéken Szőkefalvi-Nagy professzornál egy görbülő kettessel átment, az tulajdonképpen elvégezte az egyetemet. Azt is hallottam, hogy 1956 után egy - akkori kifejezéssel élve disszidens - hölgy Németországban úgy kapott munkát egy számítógépes cégnél, hogy csak annyit mondott: igaz, hogy a forradalom miatt nem tudta befejezni az egyetemet, de Szőkefalvi profnál átment. Ennyi bőven elég volt a HR-teszten. György Zoltán, az AQUAPLUS alapító-tulajdonosa is átment ezen a vizsgán. Mint ahogy élete összes vizsgáján átment. Olykor - ha éppenséggel nem volt előtte mindennapi kollokvium - maga állította magát vizsgafeladatok elé. Mert a vérbeli matematikus pontosan tudja: tökéletes nincs. György Zoltán életútja maga a funkcionálanalízis. Ha már látszólag megoldott egy problémát, akkor is folytatja a kutatást az esetleges további megoldási variánsok tekintetében. így aztán munkatársainak nem nagyon adatik meg a jóleső fellélegzés: kész, megoldottuk, megcsináltuk. Le sem tették a szerszámot, amikor jön a Főnök, és „próbáljuk csak meg így meg úgy" mondatkezdéssel folytatja a kísérletet. György úr, akárcsak a cége, a XXI. századi perpetuum mobile. Olyan, hogy ő élné a nyugdíjasok mindennapjait? Nos, olyan nem létezik. Lehet, egyszer elérkezik oda a világ, hogy megoldást lel az összes energetikai problémára. De a világ soha nem fog ide megérkezni, mert felbukkan György úr (mint kút alján a víz) és kreál gyorsan hármat, csak hogy legyen mit megoldani. Mert egy matematikus sohasem nyugodhat. Emlékszem, 1989-ben, a matematikaérettségi előtti vasárnap nagyapámnál ebédeltem, aki volt olyan kedves, hogy felajánlotta: kikérdezi a 76 tételt. Rendben. Kezdtük Pitagorasszal. Gyorsan megfeleltem, mire ő egy papírlapon még vagy három másik bizonyítást levezetett. - Érted? Megjegyezted? - kérdezte, mire ernyedt igennel feleltem. Nos, abban a szent minutumban összetépte a jegyzetlapot és biztatott, hogy csináljam meg. Négy órán át tartott. Pedig városi matekversenyt is nyertem. Három tételt, ha átvettünk. A nagyapámat Szőkefalvi-Nagy Bélának hívják. György úr nála átment a funkcionálanalízis vizsgán. Ezek után se a munkatársak, se a külvilág ne csodálkozzon semmin! Budapest, 2014. szeptember 2. Csúri Ákos