Arcok és értékek az acélvárosban [antikvár]

Részlet:"BevezetőDunaújvárosról nem könnyű feladat írni. Ezt a csaknem hat évtizedes várost sokféleképpen értékelik. Születését viszont egységesen, a semmiből nőtt ki. Ahogy a régi feljegyzések is írják, az aranyló búzatáblák és katonás rendben sorakozó kukoricaföldek helyén született meg az ország legnagyobb vasgyára, és mellette épült egy fiatal város, hogy otthont adjon annak a sok embernek, akik építették a gyárat, az utat, vasutat, iskolát, kórházat, lakásokat.Az építés országos mozgalom volt. A falusi fiatalok a jobb kereset reményében elhagyták a földeket, és munkát vállaltak az építkezésen, vagy a már megindult ipari üzemekben. Kezdetben kubikusként, segédmunkásként, később betanított munkásként dolgozták le a műszakot. Sokan tanultak: szakmunkásként, technikusként, mérnökként váltak Ismertté, és a paraszti munka már másodlagos szerepet játszott életükben. Az ország minden részéről jöttek a jobb életet remélve, keresték a boldogulás lehetőségét.A hely, ahol épült ez a nagy létesítmény, történelmi múltú. A régészeti ásatások során, az építés közben végzett földmunkák révén felszínre került sok lelet. A pentelei fennsík régészeti gazdagsága szinte egyedülálló. Az ősembertől az újkorig, minden fejlődési fok nyomai megtalálhatók. A bronzkori embertelepülések"5