Árkádia [antikvár]

Árkádia című kötetünk, melyet kezében tart az olvasó, a Déri Múzeum Baráti Köre fennállása ötvenedik évfordulójára emlékezve és emlékeztetve jelenik meg. Valóságos múzeumbaráti munka; közösségi, társadalmi tevékenység révén jött létre, és önmagában is jól mutatja, hogy mi a szerepe, a lehetősége egy-egy múzeumbaráti körnek ma, napjaink múzeuma mellett, azon túl, hogy saját létét, változatos tevékenységét is dokumentálja. Baráti körünk fél évszázados múltja arra kötelezne bennünket, hogy a Kör történetét ismertessük, hogy bemutassuk célkitűzéseit, feladatait, illetve, hogy munkája eredményeit értékeljük. De nem ezt tesszük, egyrészt azért, mert a Déri Múzeum Baráti Köre történetét sok szemelvénnyel és illusztrációval gazdagítva Héthy Zoltán a közelmúltban megírta és a Déri Múzeum egyik, pár évvel ezelőtt kiadott Évkönyvében közre is adta.^ Másrészt pedig azért nem, mert nem annyira eseménytörténetről szeretnénk szólni, mint inkább a múzeumbaráti körök szerepéről a múzeumok életében, illetve azokról a jelentős szerep- vagy funkcióváltozásokról, amiken a Déri Múzeum Baráti Köre is átment; vagyis végső soron tartalmi kérdésekről. Annál is inkább szükségesnek látszik erről, illetve ezekről a kérdésekről beszélni, mert mind a közvéleményben, mind pedig szakmai berkekben furcsa, sokszor egymásnak ellentmondó fogalmak élnek a múzeumbaráti körökről. Furcsa elvárásokat táplálnak velük szemben, szervezésükkel, munkájukkal és eredményeikkel kapcsolatosan több fogalom, illetve fogalmi jegy nem kellően tisztázott. Büszkén valljuk, hogy a Déri Múzeum Baráti Köre az ország legrégibb folyamatosan működő múzeumbaráti köre, és arra is büszkék vagyunk, hogy 1927-ben, a Déri Múzeum Baráti Köre alakulása idején, illetve 1928-ban, amikor az akkori belügyminiszter jóváhagyta a Déri Múzeum Baráti Köre alapszabályait, szinte az egyetlen múzeumbaráti kör volt hazánkban. Szervezéséhez példaként szolgálhattak ugyan a korábbról működő hasonló szervezetek, mint például a Nemzeti Múzeum Barátainak Egyesülete, vagy a Szegedi Múzeumbaráti Egyesület stb. is. De nem valószínű, hogy múzeumbaráti körünk szervezői bármilyen példa után is indultak volna, hiszen a debreceni múzeumügy fejlődése, története egészen más körülmények között és úton indult, mint a Nemzeti Múzeumé vagy a szegedi múzeumé. Különben sem az elnevezésekből kell kiindulni, hanem az adott gazdasági, társadalmi és művelődési körülményekből, a történelmi fejlődésből, a szervezet célkitűzéseiből, a végzett munkából, annak formáiból, eredményeiből, vagyis a tartalmi meghatározókból. Mint tudjuk, a debreceni múzeumügy elég későn, csak 1902-ben fejlődött odáig, hogy létrehozta Löfkovits Arthur ékszerész-műgyűjtő kezdeményezésére a Városi Múzeumot. Múzeumunk történetéből nagyon jól tudjuk, hogy ez a társadalmi kezdeményezés mindvégig megmarad a kisszerű vidéki múzeumok szintjén, ha 1920-ban Déri Frigyes nem ajándékozza ide nagyszerű, múzeumunkat egyszerre magas színvonalra emelő, általános művelődéstörténeti gyűjteményét.^ Az 1938-ban meg-