Ártér 1991/3. [antikvár]

Részlet a könyvből:Richter IlonaSZARVASKÚTI KARÁCSONYApám tíz órakor meggyújtotta alámpát. Kitette az iskolaablakba. A fényeleinte küszködött a sötétséggel. Aztán utatvágott az éjszakába. A jegenyék árnyékafeketén csíkozta a havat. Mintha vonalzóvalhúztak volna végtelen vonalakat.A tanyák messze voltak, de tudtuk,hogy figyelnek. Öreg sublótok nyílnak éskapcsos imakönyvek. Nagy hárászkendők éstisztes feketék éjféli misére készülődnek.Bent puha volt a csend. A padokmintha aludtak volna. A tábla homálybabújt. Csak a kréta világított kitartóan. Akályha dünnyögött és piros szemekkelnézett a meleg. Mintha szelíden tenyerébefogna dermedt verebeketA tanyák elindultak. Lassan felénkjöttek. Öreg, nagy csizmák és kapcsosimakönyvek. Nagy hárászkendők és tisztesfeketék éjféli misére igyekeztek.Széthajtottuk a fehér oltárkendőt.Kitártuk a kápolna ajtaját. Jó illatúborókaágat törtünk. Körülraktuk vele akedves Máriát. Nézett tűnődve, mint apásztor, ha elszéledt nyájára vár. Minthaaggódva tekintgetne távoli báránykák után.A tanyák jöttek-jöttek. Halkanbeköszöntek. Havas öreg csizmák éskapcsos imakönyvek. Nagy hárászkendők éstisztes feketék éjféli misére gyülekeztek.