Atyánkfiai, székelyek... [antikvár]

A fénytől a fény(képezés)ig Az embernek mindig is igénye volt a képi ábrázolásra. Erre bizonyság az eddigi emberi történelem a legrégibb koroktól napjainkig. A barlangrajzok, a falfestmények, a képek (festmények, metszetek), az illusztrációk mindig sejtelmes érzést támasztottak bennünk, emberekben, hiszen mindig a valós világ és a képzelet (virtuális valóság?) közti határmezsgyén mozogtak. Hidat képeztek terek és idősíkok között, összekötötték a múltat a jelennel. így maradt ez a feketedoboz (camera obscura)korában is, melyben neve ellenére a fény dominált. Óriási lehetőséget jelentett a fényérzékeny lemez csodálatos világa. A fény „leképezése" óriási fejlődésen ment át az egyszerű „box" kamerától napjaink digitális fényképezőgépéig. Civilizált és „civilizálandó" világunk minden táján akadtak emberek, akik ennek az izgalmas készüléknek kerültek hatalmába oly módon, hogy saját maguk, de hasonszőrű társaik számára is elmondhatatlan örömet tudtak nyújtani. így történt ez Székelyudvarhelyen is, ahol a városon ideiglenesen átutazó vándorfényképészek mellett élet- és családfenntartó erejű, állandó - máig tartó - vállalkozás is született. Letéteményese id. Kováts István, aki nagyenyedi nagybátyja, majd az udvarhelyi Ferenczy Lukács - szintén állandó, korabeli - fotóműtermében sajátítva el a fényképezés csínját-bínját, mesterének társaként („Ferenczy és Kováts"), majd utódaként is a hagyományőrzés és a technikai tökély szintjére emelte hivatását. Hagyományőrzésről beszélünk mert a család (id. Kováts István (1881-1942), ifj. Kováts István, Kováts Árpád) ma is fenntartja a műtermet, a város egyik rangos és köztiszteletben álló intézményeként. Műszaki tökélyről beszélünk, mert ez jellemzi a sötétkamrájukból visszamaradt alkotások zömét, melyekből itt látható egy jól sikerült válogatás. Erre biztosítékot jelentettek a ma már muzeális és technikatörténeti fontossággal bíró (de ma is használható) márkás „masinák", fényképezőgépek, amelyek Bécsből kerültek a kisvárosba. Azt, hogy jól menő, de főleg elismert vállalkozás volt az övék, a gyergyószentmiklósi és a székelykeresztúri műtermek léte is bizonyítja. Az udvarhelyi, valamikori Várelő utcai műterem, 1903-tól az egykori és mai Kossuth utcában, jellegzetes mesterjeles firmájú portán fejtette-fejti ki tevékenységét. Itt dolgozott a ma is köztiszteletben álló ifj. Kováts István is.