Az 1557-ben alapított kolozsvári Brassai Sámuel Elméleti Líceum Évkönyve a 2004-2005-ös tanévre [antikvár]

BRASSAI SÁMUEL ELMÉLETI LÍCEUM Kolozsvár legrégibb és legnagyobb tanintézete, az unitarizmus központi intézménye évszázadokon át. Alapítása szorosan kapcsolódik az önálló Erdélyi Fejedelemség megalakulásához és a reformációhoz. A karok és rendek 1556-ban és 1557-ben ismételten kérték az Erdélyt kiskorú fia nevében kormányzó Izabella királynét, hogy a megürült kolostorokban alapítson felsőbb iskolákat. Az 1557. június 1-10. között tartott tordai országgyűlésen született meg a végleges határozat, melynek értelmében Kolozsvárt a domonkosok, Vásárhelyen a ferencesek, Váradon pedig a mindszentek kolostorában iskola létesült. A kolozsvári iskola a királynétői rögtön évi 100 forint segélyt is kapott, s épületének rendbetételét a város vállalta magára. Ez a gótikus kolostorépület ma is áll az Óvárban, később a Ferenc-rendieknek adott otthont, most a Zenelíceum működik benne'. Az újonnan létesült iskola vezetésével Dávid Ferenc (1510 k.-1579) városi plébánost bízzák meg. Dávid az erdélyi reformáció vezető szelleme. Ekkor még lutheránus hitű, de rövidesen átveszi a kálvinista hittételeket (1564-1567), majd megalkotja saját felekezetét, az európai reformáció legradikálisabb ágazatát, az egyistenhívő andtrinitarizmust vagy mai nevén unitarizmust. Úgyhogy az iskola - és az egész város is - követte lelki vezetője hitét, s 1568-tól unitárius szelleművé vált. Az iskola működését fejedelmi adományok biztosították, János Zsigmond 1562 szeptemberében keit alapítólevelében a kolozsvári dézsma negyedét az iskola fenntartására rendeli, s ezt az adományt Báthory István (1571), Báthory Kristóf (1576) és Bethlen Gábor (1626) fejedelmek is megerősítik. * Egykori latin kapufelirata így örökítette meg az alapítást: "Donatio Regia sum. Haereditas Scholae huius et Pauperum; qui Commoda mea alio avertit ioaec et similia, deleatur ex Libro viventiumet memória hominum.Anno Domini 1557. " - Királyi adomány vagyok, ennek az iskolának és a szegényeknek az öröksége, aki javaimat -sa hasonló rendeltetésű javakat - más célra fordítja, annak neve töröltessék ki az Élők Könyvéből és az emberek emlékezetéből Az Úr 1557. esztendejében.