Az 1928. évi május hó 6-án Budapesten megtartott Késmárki Diáktalálkozó Emlékkönyve [antikvár]

ELŐSZÓ.Örömmel tettem eleget a Késmárki Diáldalálkozó Rendezőbizottsága megtisztelő felszólításának, hogy az 1928. május 5-étől 8-áig nagyarányú .keretekben lezajlott diáktalálkozón történteket emlékkönyvben megörökítsem. Oly szeretettel és rajongással szerkesztettem e könyvet, amilyen szeretetet és rajongást késmárki professzoraink belénk oltottak. E könyv a mi ifjúkorunk, a mi multunk, amelyből a késmárki iskolákban tanult önzetlenség, lelkesedés, kultúra, lángoló hazaszeretet és az összetartozandóság érzése .sugárzik ki.Igaz szeretettel nyújtom át e könyvet öreg diáktársaimnak, hogy megfürödhessenek ifjúkorunk rajongó idealizmusában, hogy a mult szép eynlékeiből erőt és vigaszt meríthessenek a sivár és szomorú jelen küzdelmeinek megvívásához.A világ felfordulás által a csüggedésbe, az anyagias józanságba .sodort mai ifjúság pedig lássa e könyvben az idealizmus és az eszme világát. Tanuljon magasabb életcélokért küzdeni, tanuljon belőle összetartást, önzetlenséget, lángoló hazaszeretetet.Más városok iskolái öregdiákjaiban pedig kedvet óhajtok gerjeszteni hasonló diáktalálkozó megrendezésére.E könyv a találkozó előmunkálatainak, a találkozó lefolyásának és a vele kapcsolatos kirándulások leírásán kívül közli a Késmárki Ágostai Hitvallású Evangélikus Líceumban az 18641919-ig és a Késmárki Állami Felső Kereskedelmi Iskolában 18951919-ig érettségizettek teljes névsorát, jelenlegi foglalkozásuk és lakáscímük pontos feltüntetésével. E névsorok lehetővé teszik, hogy esetleg már feledésbe ment osztálytársainkat újból megtaláljuk és vélük a régen megszakadt baráti összeköttetést újból felvegyük.Adja az Ég, hogy a diáktalálkozó és az emlékkönyv nyomán felfrissült baráti összeköttetésekből sok-sok áldás támadjon a késmárki öregdiákokra és hozzátartozóikra.Midőn Dr. Pásztor József tanár úrnak, a Késmárki Diákszövetség lelkes jegyzőjének, valamint a cikkek szerzőinek a kefelenyomatok áttekintéséért őszinte köszönetet mondok, soraimat Tompa szép versével fejezem be:A boldogságra kevés csak a jelen, A múlton épül az, s az emlékezeten; Örömeinkre színt s derűt titkon az ád, Mint a gyök adja a virág színét, szagát."KRISCH JENŐ.