Az 1931. és 1942. évi egri egyházmegyei zsinatok [antikvár]

előszó Tengely Adrienn új kötete az Egri főegyházmegye történetének egy kevéssé feltárt fejezetével foglalkozik. A szerző két egyházmegyei zsinat anyagát állította össze nagy szorgalommal, műgonddal és hozzáértéssel. Ha arra gondolunk, hogy a 20. században összesen három ilyen zsinatot rendeztek, akkor értjük meg a jelen mű egyháztörténeti jelentőségét. Ez a kötet betekintést enged a két világháború közötti időszak katolikus egyházának életébe, és rajta keresztül a kor viszonyaiba. Sorra veszi azokat a kérdéseket, amelyek a korabeli egyházi élet hétköznapjait és ünnepeit jellemezték, és amelyek újra és újra szabályozásra vártak. Az 1918-tól 1983-ig hatályos kánonjogi kódex előírta, hogy az egyházmegyékben legalább tízévenként zsinatot kell tartani. Az első világháborút követő időszak zavaros viszonyai között nem volt lehetőség ennek az előírásnak érvényt szerezni, ezért hosszú idő után csak 1931-ben, majd 1942-ben kerülhetett sor az Egri egyházmegyében a zsinatok megtartására. A zsinat szó hallatán a legtöbb embernek a II. vatikáni zsinat (1962-1965) jut eszébe. A teljes katolikus egyházra kiterjedő egyetemes zsinatok (concilium) mellett számontartunk olyan egyházmegyei zsinatokat is, amelyek jogi értelemben nem tekinthetők zsinatoknak, hanem inkább gyűléseknek (synodus dioecesana). Ilyen egyházmegyei zsinatot az Egri főegyházmegyében utoljára 1996-ban tartottak, amelynek Zsinati Könyve a rákövetkező évben jelent meg. A hatályos Egyházi Törvénykönyv nem ír elő meghatározott gyakoriságot, az egyházmegyei zsinat szükségességének megítélését a megyéspüspökre bízza. A magyarországi egyházmegyékben a 11. vatikáni zsinat után csak a rendszerváltozást követően kerülhetett sor ilyen összejövetelek megrendezésére. II. János Pál pápa 1991 -es magyarországi látogatása során a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjaihoz intézett beszédében kifejezett buzdítást adott egyházmegyei zsinatok tartására. Ennek a kötetnek az igazi jelentőségét nem a tárgyát képező zsinatoknak az egyházi életre gyakorolt hatásában mérhetjük le, sokkal inkább abban, hogy föegy-házmegyénk történetének egy olyan időszakába enged betekintést, amelynek történeti feldolgozása valójában még el sem kezdődött. Ez a hiánypótló forrásmunka ennek a korszaknak két nagyon jelentős eseményét dolgozza fel, amelyek egészen a II. vatikáni zsinatig hatással voltak egyházunk mindennapjaira. Szmrecsányi Lajos érsek több mint harminc éven át (1912-1943) kormányozta főegyházmegyénket, amelyben azt megelőzően is fontos tisztségeket töltött be.