Az 1945-56 közötti magyar Politikai Elítéltek Közössége első tíz éve [antikvár]

ElőszóA Politikai Elítéltek Közössége (a továbbiakban PEK) az 1945-1956 között magyar bíróságok által elítélt politikai foglyok közössége. Olyan önkéntes, pártpolitikától mentes társulás, melynek alapjait azok a közösen - ma már szinte hihetetlenül embertelen és kegyetlen körülmények között - eltöltött börtönévek képezik, amikor a külvilágtól, családtól való teljes elzártság miatti egymásra utaltság alakította ki a bajtársi, közösségi szellemet.Közösségünk, a nemzeti, erkölcsi, humanista eszméket és a történelmünk - Ideértve a közelmúlt történelmét is - emlékeit ápoló közösség kíván lenni, amelynek ma is van mondanivalója a mai nemzedék, a nemzetnevelők, és a tágabb értelembe vett politika számára is.Közösségünk nem politikai párt, céljait nem adminisztratív és jogi eszközökkel, hanem a tagjai által képviselt erkölcs súlyával kíván segítséget nyújtani a magyar népet érintő fontos kérdésekben. A Közösség legfőbb célja azoknak a sorstársaknak érdekvédelme és szellemiségüknek ápolása, akik nemzetünkhöz, világnézetünkhöz, az emberi tiszta erkölcs írott vagy íratlan törvényeihez való hűségüket bebizonyították. Ahogy a történelem, és a politikai megemlékezés számon tartja a nemzetiszocializmus áldozatainak az emlékét, ugyanúgy számon kell tartani az idegen elnyomás és hatalmi zsarnokság áldozatait, azok nevét, tetteiket, emlékét, akik vállalták a mérhetetlen szenvedéssel járó áldozatot a XX. századi európai humánumért, az őszinte nemzeti érzésért, a népünkhöz való hűségért és világnézetünkért.Ezért feladatunknak tekintjük az áldozatok emlékének ápolását, a nagyon rossz anyagi körülmények között élők anyagi támogatását is, de nem utolsó sorban az elmúltakra vonatkozó pontos, hiteles és tárgyilagos Információk összegyűjtését, mert a mai nemzedéknek is tudnia kell az annak idején történtekről, hiszen oly sok iratot, dokumentumot semmisített és hamisított meg a kommunista zsarnokság.Humanista elkötelezettségünkből kifolyólag nem törekszünk, nem törekedhetünk a bosszúra, de az igazságosság megnyilvánulására igen. Igazságtalannak tartjuk, hogy az áldozatok változatlanul rosszabb körülmények között élnek, mint a velük szemben törvénytelenséget elkövetők.A PEK alapításától kezdve tudatában voltunk annak, hogy céljaink megvalósítását csak akkor tudjuk 100%-ig elvégezni, ha az ezzel járó munkát szolgálatnak tekintjük. Büszkén mondhatjuk el, hogy a 15 év alatt a PEK tagok között sem érdekharc, sem hatalomvágy vagy bosszúszomj, vagy egymás elleni áskálódás nem fordult elő. Figyelemmel kísértük, és meggyőződésünk volt, hogy a vezetők és a beosztottak között a szeretetnek kell fontos szerepet játszania.Közösségünk céljai világosak. 1956. október 213-a számunkra is a magyar nép szabadság és függetlenség utáni vágyát kinyilvánító hatalmas szabadságharca, amely tragikus dicsőséggel fejtette ki hatását és mozgatta meg az egész nemzetet. Ám az 1956-os szabadságharc nem választható el az azt megelőző nemzeti ellenállástól, az abban részt vevők hősiességétől, mert az volt az '56-os események előkészítője. A magyar társadalom minden elnyomásra érzékenyen reagált, de nem behódolással, megalkuvással, hanem az ellenállás szellemének megerősödésével, ami persze a terror és elnyomás fokozódását is maga után vonta. Mindezeket felismerve '56-ban még azok is